Az első földrengéseim
Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat,
megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és
Európától minden, ami itt van, viszont még sem ért nagyobb kultúrsokk.
1. Földrengések
A címben helyes volt a többes szám,
mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem
és egy nagyon erős hangra lettem figyelmes és arra, hogy mozog a föld alattam.
A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek oda. Mire teljesen leesett, hogy mi
is történik már vége is lett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangos egy
földrengés. A második pedig másnap reggel a suliban történt. Matekon ülünk és
egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy
kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes és nem kell ki menni a teremből
folytatta az órát. Többen is nézték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon
nem igazán vannak földrengések.
Nagyon gyakoriak a földrengések
itt, az emberek hozzá vannak szokva, fel vannak rá készülve, az épületek pedig
biztosítva vannak. Még két szavuk is van rá. Az egyik a terremoto, ami az
erősebb. Én csak két temblor-t éltem át, szerencsére.
2. Avokádó
(palta)
Avokádó mindennel, minden
mennyiségben. Itt palta-nak nevezik, rengeteg fajta van és nagyon olcsó. 1
kg-nál kevesebbet még senkit sem láttam venni. Eszik kenyéren, salátában,
tésztával, sőt magában is. Mielőtt idejöttem már akkor is nagyon szerettem, de
ez egyre csak növekszik.
3. Az utcák
Az utcákról leginkább a teljes
káosz jut eszembe. Mindenhol kóbor kutyák; árusok, akik avokádót, gyümölcsöket,
ételeket, édességeket árulnak; rengeteg kisebb busz, amik úgy mennek, mint az
őrültek. A buszok itt csak akkor állnak meg, ha leinted őket, kb. fele akkorák,
mint Magyarországon és néha még ezen is árusok mászkálnak. A másik közlekedési
eszköz a collectivo, ami egy kocsi és majdnem olyan, mint egy taxi, de mégsem.
Nagyon olcsó, megállókban kell rájuk várni és idegen emberekkel ülsz be, majd
adsz valamennyi pénzt a sofőrnek (kb. 500 Ft-ot) és mondod, hogy hova vigyen.
Ezekkel a kocsikkal van tele a város.
4. Villa
Alemana
Ez a város neve, ahol lakok. Így,
majd egy hónap után körülbelül átlátom, hogy mi hol van, de ez elég nehéz, mert
olyan a város, mint egy kocka. Az utcák szabályosan vannak egymás mellett és az
elején semmi különbséget nem láttam. A lakossága körülbelül annyi, mint
Nyíregyházának, de sokkal kisebbnek tűnik, mert nincsenek emeletes házak és
magas épületek. A belváros pedig nagyon kicsi. Viszont nagyon szeretem és nagy
városok pedig vannak a közelben (kb. 20 percre Viña del Mar és 50 percre
Valparaiso).
5. Étkezések
Világ életemben azt hittem, hogy a
magyarok sokat esznek, de rájöttem, hogy keveset eszünk a Latin-Amerikaiakhoz
képest. A nap kezdődik a reggelivel, ami csak egy egyszerű joghurt, müzli vagy
tojás. A suliban mindenki snackeket, szendvicseket eszik mind a három
szünetben. Chilében minden terméken rajta van, ha magas a kalória tartalma,
cukor tartalma vagy valami más. Ilyen termékeket nem árulhatnak a suli büfében,
ezért vannak édesség „dílerek”. Az egyik legjobb barátom is csinálja ezt a
bizniszt, egy hátizsákban tartja az édességeket, és ha valaki szeretne valamit
kiveszi és odaadja neki a pénzt. Ezenkívül sütiket is szoktak hozni és árulni
az emberek, hogy valamire pénzt gyűjtsenek. Az ebédet az előző bejegyzésben is
írtam, hogy vagy visznek a suliba, vagy hazamennek, vagy elmennek valahova enni.
Ezenkívül délután 5-6 óra körül az „once”, vagyis uzsonna van, ami olyan mintha
vacsoráznának, de nem, mert az még később van. Általában 9-10 körül esszük a
vacsorát. Napközben pedig meg-megesznek még valamit. Két hét után esett le,
hogy egyfolytában csak eszek, ezért legalább a suliba gyümölcsöket viszek snack
helyett.
6. Ételek
-
Hiányzik a kenyér. Itt a kenyér inkább hasonlít a
zsemlére. Rengeteg fajta van, de egyik sem olyan jó, mint egy jó kis otthoni
kenyér. Finomak, csak sosem ettem még ennyi „zsemlét”.
-
Hiányzik a tejföl. Semmi hasonló nincs hozzá. Néha
csak egy tejfölös kenyérre vágyok.
-
Itt van Doritos. Nagyon szeretem, és rengeteget eszek
belőle. Ezt majd akkor fogom hiányolni, mikor visszamentem Magyarországra.
-
Az avokádót már kifejtettem feljebb.
-
Amióta itt vagyok csak kétszer ettem levest. Nem túl
gyakori és nem esznek minden nap, mint otthon.
-
3 literesek az üdítők. Óriásiak, de az áruk megegyezik
az otthoni 2 literessel.
Jelenleg ennyi érdekesség,
tapasztalat jutott eszembe, de majd biztos csinálok még ilyen bejegyzést. A mai
nap végre pihenek egy kicsit és délután pedig AFS-es meetingre megyünk Viña del
Marba. Nagyon gyorsan telnek a napok, majdnem egy teljes hónapja itt vagyok.
Már csak 10 és fél van hátra. A suliban minden egyes nappal jobban érzem
magamat, a spanyolom pedig az elmúlt pár napban megindult felfelé. Már könnyebb
párbeszédeim is voltak, írásban pedig meglepődöm minden egyes alkalommal, hogy
milyen egyszerűen össze tudok rakni mondatokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése