Latin-Amerikai kalandozás

Túra a Machu Picchuhoz Az utazásom egyik legnagyobb vágya a Salkantay-trek teljesítése volt – egy 75 kilométeres gyalogtúra, amely Peru lenyűgöző tájain keresztül vezet. Az út során 4700 méteres magasságig kapaszkodtunk fel, majd trópusi dzsungelekbe ereszkedtünk, hogy végül, az ötödik napon, elérjük a világ egyik újkori csodáját: a Machu Picchut . Szervezett utat választottam, mert egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy magamban vágjak neki egy ilyen kihívásnak tapasztalat nélkül. Rengeteg szolgáltató van, de elégedett voltam azzal, amelyiket én választottam, amely a Macchu Picchu Reservations volt. Az indulásunk előtti napon tartottak egy eligazítást, ahol megismertük a túravezetőnket, praktikus tanácsokkal láttak el és kaptunk táskát – ebbe max. 6 kg-ot lehetett pakolni, ezt hordozták az öszvérek. Mit kellett mindenképpen vinni? Többek között az esőkabátot – ami valóban esszenciális volt sajnos – meleg ruhákat, hálózsákot, megfelelő túra felszerelést, cipőt. Reggel 4:30-kor volt a ...

Cuzco felfedezése A szerencsétlen élmények után a Titicaca-tónál, végre boldogabb napok felé eveztem. Éjszakai busszal érkeztem meg Cuzco -ba – hajnal ötkor már ott voltam a főterén és órákon keresztül csendben ültem egy padon, figyeltem a város ébredését és próbáltam magamba szívni annak a varázslatos hangulatát, szinte mágikus atmoszféráját, amelyet nehéz szavakba önteni. Persze, az is közre játszott a hosszú üldögélésemben, hogy sehova sem tudtam még ilyen korán elmenni, a hostelem recepciója, a kávézók, reggelizők: minden zárva volt. Lassacskán elkezdtek szállingózni az árusok a főtérre, akik egyből megkörnyékeztek engem is. Azt nem tudták viszont, hogy nagyon rossz helyen kapizsgálnak, mert én elhagytam az összes pénzemet és bankkártyám sem volt. Udvariasan elhajtottam mindenkit. Cuzco főterén a katedrális korán reggel Az itt töltött napjaimat azzal kezdtem, hogy rendbe tegyem a pénzügyi helyzetemet a világ másik felén, mert enni és aludni kell valahol, azt pedig sehol sem adják...