Bejegyzések

Önkéntesként a chilei magasföldön

Kép
  Majdnem három hetet töltöttem el a chilei magasföldön önkéntesként egy hostelben. Már említettem egy korábbi bejegyzésemben, hogyha van rá lehetőségem, akkor szeretek önkénteskedni. Én ezt a Workaway nevezetű oldalon keresztül szoktam megtenni, de rengeteg más hasonló oldal létezik. Miért is jó ez az embernek? Szállás és kajáért cserébe napi néhány óra munkát várnak el tőle. Egy több hónapos utazás során, a szállás és a kaja a legdrágább és ezek megszerzése a legfárasztóbb részei az ember napjainak, így ha ezeknek a stressze alól felmentést kap pár napig/hétig, az csodálatosan felszabadító és pihentető. Egyébiránt azért is megéri, mert rengeteg új tapasztalatot és kapcsolatot lehet szerezni, valamint az élmény miatt, hogy egy-két napnál többet tölthetsz el csodás helyeken. Bár a táj kissé kietlen, de a sivatag után elképesztően zöldnek tűnik minden Kalandosan indult ez az élményem, mert nem volt olyan egyszerű eljutni Chusmiza-ba. Ha valaki megnézi a térképen, hogy ez hol van: ...

Siklóernyőzés a sivatagban

Kép
  Újabb chilei nagyvárosba jutottam el, aminek a nevét már annyiszor láttam és hallottam, de semmit sem tudtam róla. Ebből kifolyólag én lepődtem meg a leginkább, amikor egy ideje már mentünk a városban és hirtelen egy nagy szakadék mellett kezdtünk leereszkedni a busszal, kilátással a tengerpartra és hatalmas homokdűnékre. Mint kiderült, a városi rész, ahol én már azt hittem, hogy megérkeztem Iquique-be, az még csak az Alto Hospicio nevű település volt. Érdekes, mert Iquique az elhelyezkedése miatt – be van szorítva a tenger és a hegyek közé – nem tud terjeszkedni csak Alto Hospicio felé, ami így 20 év alatt háromszorosára növekedett. Ami miatt Iquique és az egész régió fontos, az hogy itt is található adómentes övezet, mint Punta Arenas-ban – legdélebbi nagyváros Chilében. Az elhelyezkedésük miatt van ez így: Iquique fontos kikötő, Bolívia tengeri kapujának is nevezik, Punta Arenas pedig fontos a Magellán-szoros és az Antarktisz szempontjából. A tengerpart Itt is nagy szerencsé...

San Pedro de Atacama

Kép
  Nosztalgia fogott el a San Pedro de Atacama-ba való érkezésemkor. Évekkel korábban már jártam itt, de egy hatalmas különbség volt az akkori és a mostani látogatásom között: 2019-ben a fogadócsaládommal, anyukámmal és a testvéremmel kirándultunk itt, most pedig teljesen egyedül érkeztem meg. Ha valaki szeretné elolvasni az akkori bejegyzésemet is, akkor itt találja meg ! Táj a városka felé haladva Ilyen utcái vannak San Pedronak A városi templom Amiatt is fontos mérföldkő volt ez a városka az utazásom során, mert ez volt a legelső alkalo m, hogy hostelben szálltam meg. Alapjába véve, amikor csak tudok alternatív szálláslehetőség után nézek, és ez az esetek 85%-ban sikerül is. Ilyenek: barátoknál/ismerősöknél megszállás, Couchsurfing vagy önkénteskedés. Én ezt inkább érzem egy utazási stílusnak, mint spórolási kényszernek, mert sokkal jobban bele tud az ember látni egy ország életébe, ha folyamatosan belép a helyiek életszférájába. Egyértelmű, hogy az anyagi vonzata is kedvező, a...

A semmi közepén is van élet - Copiapó és Antofagasta

Kép
  La Serena-ból egy 4 órás buszúttal jutottam el Copiapó városába, ami már tényleg a végtelen semmi közepén van az Atacama-sivatagban. Nem tartozik a leglátogatottabb helyek közé, de számomra egy kellemes hely volt 3 napra. Mitzi-nél szálltam meg, akivel a Couchsurfing nevezetű applikáción keresztül vettem fel a kapcsolatot. Aki nem ismeri, hogy ez micsoda: hasonló mentalitású emberek vannak rajta, mint én, akik nagyon szeretnek utazni, új kultúrákat, embereket megismerni. Aki tudja, felajánlja, hogy befogad a házába pár napra, amikor utazol. Majd amikor éppen ők vannak úton, akkor hasonlóan keresnek szállást. Mindenkinek megéri, mert a repülőjegyeken kívül a legdrágább az utazás során a szállás. Ilyen módon meglehet azt spórolni, plusz egy sokkal mélyebb élményt kaphatsz, ha helyiekkel szállsz meg, beszélgetsz. Én mindig írok egy képeslapot, és ha van idő, akkor szeretek főzni/venni valami kaját nekik hálám jeléül. Úton Copiapó felé, szerencsém volt és a virágzó sivatagot a távolb...