Latin-Amerikai kalandozás

A Tacnában és Ilo-ban töltött napok után Arequipa felé vettem az irányt november 10-én. Egy majdnem 7 órás buszút várt rám sivatagi, köves, homokos tájakkal. Meglepően olcsók a buszok a chilei árak után, 4000 forintba került ez a viszonylag hosszabb út egy kényelmes, újabb fajta buszon (Chilében egy ilyen út 7000-8000-nél kezdődik, de azok a legolcsóbb árfekvésű társaságok). Arequipa Peru második legnagyobb városa, fehér városnak is nevezik. Arequipa katedrálisa A főtér A legelső feladatom az volt, hogy vegyek jegyet másnapra Cabanaconde-ba, ahonnan indulok túrázni a Colca-kanyonba. Ez sikeresen meg is történt, 29 sol-t (2900 forintot) fizettem az 5 órás útért. Ezután egy 1000 forintos taxiba pattantam, ami elvitt a szállásomra. A szállás 1 éjszakára 3000 forint volt, reggelivel! Az igaz, hogy 8 fős hálóteremben – ahol csak hárman voltunk egyébként, két francia és én – de konkrétan a főtér melletti utcában. Plusz, volt egy tetőterasza is, ahol este sörözni, beszélgetni, reggel pedig re...

  Bármennyire is szeretem Chilét, itt volt az ideje kijönnöm az országból. Őszintén, elég volt a sivatagból mostanra, szép, érdekes, csodálatos, de majdnem másfél hónapja nézem a kietlen tájakat. Mehettem volna délre is az országban, Patagóniába, de ahhoz pár ezer kilométert le kellett volna utaznom. Naivan azt hittem, ha végre Peruban leszek, látok zöldet, de a térképet böngészve rá kellett jöjjek, hogy zöldet november végéig alig fogok látni. Ki gondolta volna, hogy még további 2 és fél hetet töltök kietlen tájakon? Jó, azért a magasföldi tájak kárpótoltak az erdők hiányáért A határátkelésre november 4-én került sor, reggel 8-kor indultam el Arica-ból és reggel 8-ra értem Tacna-ba. Igen, jól olvastad, 2 óra időeltérés van a két ország között, pedig összesen kicsivel többet, mint 1 órát utaztam északra. Ez egy reggel fél 5-ös teljes világossággal és délután 6 órai teljes sötétséggel jár Peru ezen részén. Töménytelen mennyiségben indulnak buszok és taxik is Arica-ból, mert a chil...

  Az utazásom második hónapjának a végére értem és ez egyben az észak-chilei szakasz végét is jelentette. Arica városa a legészakibb chilei nagyváros. Ezután már Peruban folytattam az utazásomat. Az érzések össze-vissza kavarogtak bennem ezekben a napokban, mert készen álltam az új élményekre, de ez egyben azt is jelentette, hogy az olyannyira szeretett országomat elhagyom ismeretlen hosszúságú időre. Annak örülök, hogy az utolsó napjaim Chilében szépen és tartalmasan teltek, amit most el is mesélek nektek. Arica látképe Itt a világ legaranyosabb helyi családjánál szálltam meg. Pamelát egy Facebook csoporton keresztül ismertem meg és hatalmas szeretettel fogadott az otthonába, engem, a teljesen ismeretlen utazót. Gondoljunk bele, hogy az ő helyében mi befogadnánk-e valakit így? Én igen, de a legtöbb ember válasza erre egy egyértelmű nem lenne. Pamela és én is abban a filozófiában éljük az életünket, hogy az emberek alapvetően jók. A legtöbb ember jó és szomorú lenne, ha sosem bíz...

  Majdnem három hetet töltöttem el a chilei magasföldön önkéntesként egy hostelben. Már említettem egy korábbi bejegyzésemben, hogyha van rá lehetőségem, akkor szeretek önkénteskedni. Én ezt a Workaway nevezetű oldalon keresztül szoktam megtenni, de rengeteg más hasonló oldal létezik. Miért is jó ez az embernek? Szállás és kajáért cserébe napi néhány óra munkát várnak el tőle. Egy több hónapos utazás során, a szállás és a kaja a legdrágább és ezek megszerzése a legfárasztóbb részei az ember napjainak, így ha ezeknek a stressze alól felmentést kap pár napig/hétig, az csodálatosan felszabadító és pihentető. Egyébiránt azért is megéri, mert rengeteg új tapasztalatot és kapcsolatot lehet szerezni, valamint az élmény miatt, hogy egy-két napnál többet tölthetsz el csodás helyeken. Bár a táj kissé kietlen, de a sivatag után elképesztően zöldnek tűnik minden Kalandosan indult ez az élményem, mert nem volt olyan egyszerű eljutni Chusmiza-ba. Ha valaki megnézi a térképen, hogy ez hol van: ...