Latin-Amerikai kalandozás

2 hónapja és két hete vagyok Chilében. Már előre tudom, hogy a következő pillanat mikor feleszmélek az lesz, amikor már a repülőn fogok hazarepülni. Még mindig nagyon furcsa, hogy itt vagyok, de a legtöbb dolog már olyan, mintha egész életemben ugyanígy lett volna. Például már nem tudok visszaemlékezni milyen volt egyenruha nélkül suliba járni, mert most már ez a természetes. A legtöbb dolgot már el tudom mondani spanyolul, sőt már rendes beszélgetéseim is vannak. Nagyon hálás vagyok a családomnak és a barátaimnak, mert néha „elfelejtem”, hogy spanyolul kéne beszéljek és angolul szólalok meg, mert sokkal egyszerűbb. Ilyenkor vagy nem reagálnak rá, vagy szólnak, hogy nem jó a nyelv. Pár napja pedig először álmodtam spanyolul, amit annak tekintek, hogy az agyam egyre jobban rááll a spanyolra. Nyelvekkel kapcsolatban meg szeretném említeni, hogy találkoztam egy magyar családdal, akik itt élnek Valparaísoban. Őszintén szólva, még sosem éreztem magamat ennyire furán és felszabadultan, m

Az ünnep, amit a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki vár, egész évben. Az osztálytársaim a napokat is számolták vissza. A „Fiestas patrias” Chile nemzeti ünnepe, amikor a Spanyolországtól való függetlenedésüket ünneplik. Az ünnep maga szeptember 18.-án van, de az ünneplést már előtte való héten megkezdik és utána is folytatják. A suliban az egész hét ki volt adva szünetnek. Mindenki azt mondta, hogy ez a legjobb része az évnek. Szeptember 15.-én a barátaimmal elmentünk a Sportingba, ami egy fonda Vi ñ a del Marban. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy vásárt, tele kajával, játékokkal, ahol ajándékokat nyerhetsz és vidámpark szerű része is volt. Egy anticuchot ettem és megkóstoltuk a terremotot, ami szintén egy chilei alkoholos ital. A jelentése szó szerint földrengés, benne pedig ananászlé, grenadine (valami szirupféleség), ananász fagyi és egy kis pipe ñ o (hasonló a borhoz) található. Kipróbáltunk pár játékot és nyertem is egy plüss macit, majd egy koncertet néztünk meg. A bandát