Latin-Amerikai kalandozás

A készülődésem legnehezebb és legstresszesebb része az volt, hogy az utolsó pillanatokig nem volt fogadócsaládom. Nem olyan jó érzés, hogy nem tudod, hol fogod tölteni az elkövetkezendő egy évedet 13.000 km-re az otthonodtól. Plusz mindenki ezt kérdezgeti tőled és csak annyit tudsz válaszolni, hogy „Sajnos még nem tudom hol leszek”. De azt is elmondhatom, hogy annál nincs jobb érzés mikor végre meglátod a jövendőbeli családodat. Bár ezt a pillanatot nem a Külügyminisztérium várótermében terveztem, ahol nem volt wifi és Anyukám mobil netének imádkoztam, hogy betöltse az oldalt. Minden valóra vált, amire csak vágytam: 3 fogadótesóm lesz, nagyon szép helyen, közel a fővároshoz és pár nagyobb városhoz, 20 percre az óceántól.  Most már még nagyobb izgalommal készülhetek a kevesebb, mint egy hét múlva esedékes kiutazásomra. A következő nagy feladatok az ajándékvásárlás és a pakolás.

2018.06.30-07.01. UTAZÁS Pénteken fél hét körül indultunk el Budapestre. Út közben elég nagy dolog történt, mert megtaláltam magamat az AFS Valparaíso oldalán, viszont bolgár zászlóval. DE mivel azon kívül egyszerűen minden stimmelt, valószínűsítem, hogy én lehetek az. Valparaíso/Vi ñ a del Mar és körzete, ahova elméletben kerülhetek így és fantasztikus lenne. (UPDATE: Igen, az én vagyok az oldalon, kicseréltek magyar zászlóra, de ez még nem biztosíték, hogy oda megyek. UPDATE2: De, oda megyek. 20 percre Vi ña del Mar-tól. )  Apival Kinga kolijához mentünk. A gubanc csak az volt, hogy nem volt egy darab vendégkártya sem, így nem tudtunk bemenni. Várakozni kellett, de nagyon fáradt voltam és csak aludni szerettem volna. Szerencsére fél óra múlva leadtak egy pár vendégkártyát és fel tudtunk menni aludni. SZOMBAT Reggel 10-kor volt a Keletinél a találkozó és fél 11-kor indultunk el Dobogókőre. Már a buszozás is egy igazi élmény volt és megkaptuk a Nametag-et, ami az egyik kedve

Sokan megkérdezik, hogy miért pont Chilét választottam. Erre több okot is fel tudnék sorolni, de nehéz egy ilyen kérdésre egyszerűen választ adni. Kezdjük ott, hogy Chile volt a legeslegelső célom, mikor elkezdett körvonalazódni, hogy cserediáknak menjek. Viszont ezután egy hosszú utat bejártam, hogy ugyanide visszajussak. Pár hétig Németországba akartam menni, hogy a németet megtanuljam. Majd Oroszországba szerettem bele és sok hónapon át biztos voltam benne, hogy oda megyek. Ezután jött a Costa Ricás időszakom, majd újra Oroszország. Végül visszatértem Chiléhez. A Kiválasztáson kicsit meginogtam, mert olyan jókat mondtak Mexikóról, hogy majdnem beírtam elsőnek. De szerencsére nem tettem, mert rájöttem, hogy Chile az a hely, ahova a kezdetektől vágyok a lelkem mélyén. Az okok között mindenképp megemlíteném, hogy rokonok között vannak, akik ott éltek és csak jót mondtak Chiléről. Nagyon sokat hallottam már régebben is róla. De talán ami a legnagyobb hatás volt, hogy fogadtunk egy

Egy szép péntek délután órák után már szerettem volna hazamenni, de bementünk egy előadásra. Az AFS nevű cserediák szervezetről tartottak előadást. Érdekesnek találtam és korábban is felmerült bennem, hogy cserediák legyek, de mindig elvetettem végül. Az előadás végére teljesen le voltam nyűgözve, cserediákot szerettem volna fogadni és kimenni valahova egy évre. Mikor hazamentem Anya a kertben dolgozott, kimentem hozzá és elkezdtem neki mesélni az előadásról, a fogadásról, az előnyeiről. Pár napos gondolkodás és beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy nem fogadunk. DE (itt jön a nagy betűs DE) egy pár nappal azelőtti, már el is felejtett cselekvésemmel beindítottam egy pillangó effektust. Bejelentkeztem az AFS oldalán, hogy szeretnénk diákot fogadni és felhívták Anyát. Aki ezután még egyszer átgondolta a dolgot és beleegyezett. 1 héten belül mentünk is a nyíregyházi körzetelnökhöz, Zsuzsához, hogy kiválaszthassuk a cserediákunkat. Körülbelül 40 diák rövidített életrajza volt ott és vál