Latin-Amerikai kalandozás

A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy 1 éve ilyenkor ez még mind csak egy álom volt, most pedig ebben élek. Viszont véget ért a minden tökéletes korszak, megtapasztaltam milyen az igazi honvágy, mikor semmi de semmi nem jó. És kezdek rátalálni az árnyoldalaira is Chilének. Az előző bejegyzésem óta három hét telt el és mostantól kicsit gyakrabban szeretnék posztolni. Az elmúlt három hétben ünnepeltük a fogadó tesóm, Eliecer  és Luciano szülinapját is. Most már én is tudtam énekelni a köszöntésnél, mert annyiszor hallottam már. Rengeteg empanadat ettem, kipróbáltam a piscolat (persze csak mértékkel), ami a chilei alkoholos ital, pisco és cola keveréke. A következő hétvégén pedig családi ebédre hívott meg minket Se ñ ora Evelyn, viszont csak a fogadó anyukám, a barátja és én mentünk, mert a fogadó tesóim és a fogadó apukám elmentek Kolumbiába 10 napra. Nagyon finom volt az ebéd, é...

Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont még sem ért nagyobb kultúrsokk. 1.     Földrengések A címben helyes volt a többes szám, mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem és egy nagyon erős hangra lettem figyelmes és arra, hogy mozog a föld alattam. A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek oda. Mire teljesen leesett, hogy mi is történik már vége is lett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangos egy földrengés. A második pedig másnap reggel a suliban történt. Matekon ülünk és egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes és nem kell ki menni a teremből folytatta az órát. Többen is nézték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon nem igazán vannak földrengések. Nagyon gyakoriak a földrengések itt, az emberek hozzá vannak szok...