A Rapa Nui tánc

A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy 1 éve ilyenkor ez még mind csak egy álom volt, most pedig ebben élek. Viszont véget ért a minden tökéletes korszak, megtapasztaltam milyen az igazi honvágy, mikor semmi de semmi nem jó. És kezdek rátalálni az árnyoldalaira is Chilének. Az előző bejegyzésem óta három hét telt el és mostantól kicsit gyakrabban szeretnék posztolni.

Az elmúlt három hétben ünnepeltük a fogadó tesóm, Eliecer és Luciano szülinapját is. Most már én is tudtam énekelni a köszöntésnél, mert annyiszor hallottam már. Rengeteg empanadat ettem, kipróbáltam a piscolat (persze csak mértékkel), ami a chilei alkoholos ital, pisco és cola keveréke. A következő hétvégén pedig családi ebédre hívott meg minket Señora Evelyn, viszont csak a fogadó anyukám, a barátja és én mentünk, mert a fogadó tesóim és a fogadó apukám elmentek Kolumbiába 10 napra. Nagyon finom volt az ebéd, és újfent rengeteget ettem.

Luciano szülinapi ebédjén

Piscola kipróbálása otthon

Zeneórán az volt a feladat, hogy minden csoport készítsen egy dalt, majd adja elő. Az én csoportom dalának magyar és német szövege volt, amiket én „írtam”. Igazából, csak átírtam pár szót két zeneszövegben, majd kaptam egy teljesen értelmetlen szöveget, de jól hangzott és úgy sem értette senki. A képen, amit csatolni fogok a mikrofonnál ülök, mert a zene tanár azt akarta, hogy mindenképp én is énekeljek, de nem énekeltem végül (szerintem a legtöbben tudjátok, hogy milyen rossz a hangom…).

A dal előadása előtt

Az egyik legfontosabb történés viszont az volt, hogy táncoltam a Rapa Nui, Húsvét-szigeteki táncot. Minden évben van két nap a sulimban, mikor évfolyamonként előadnak valamilyen táncot a diákok a családoknak. A 11. évfolyamnak ezt a táncot kellett, de például a végzősök cueca-t táncoltak, ami a chilei nemzeti tánc.

Egyszer már említettem, hogy tesi órákon tanultuk a táncot. A ruhát hozzá, pedig mindenkinek magának kellett elkészítenie. A „fűszoknyám” szó szerint zsákból készült és rengeteg időbe telt, ameddig kihúzogattam a szálakat. Az első tánc előtt kicsit izgultam, de mivel jól sikerült másnap már teljes nyugalommal vártam az előadást. Három részből áll maga a tánc: először csak a fiúk, majd csak a lányok, majd hármasával vagy párban táncolunk. Én Palomával és Joaquinnal táncoltam egy trióban. Nagyon élveztem és úgy érzem ezzel az élménnyel is közelebb kerültem a kultúrához.

Palomával és Joaquinnal a tánc után

Kevesen tudják, hogy a Húsvét-szigetek Chiléhez tartozik (én sem tudtam nagyon sokáig). A múlt héten Viña del Marban voltam az AFS-es kontakt önkénteseimmel találkozni. Sétáltunk az étterem felé, ahol ebédeltünk, majd egyszer csak ott volt egy Moai szobor. A szigeten kívül csak pár darab található az egész világon, az egyik például Londonban a British Museumban, ez pedig itt Viña del Marban. Meglepődtem, mert egy múzeum előtt volt az utcán, egy kis kerítéssel körbe kerítve. Kicsit nagyobb védelemre számítottam volna.

Ebéd az önkéntesekkel 

Moai szobor Viña del Marban

Az elkövetkezendő pár napban megosztok még egy bejegyzést a chilei nemzeti ünnepről és arról, hogy miket csináltunk.:)