Az első földrengéseim

Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont még sem ért nagyobb kultúrsokk.

1.    Földrengések

A címben helyes volt a többes szám, mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem és egy nagyon erős hangra lettem figyelmes és arra, hogy mozog a föld alattam. A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek oda. Mire teljesen leesett, hogy mi is történik már vége is lett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangos egy földrengés. A második pedig másnap reggel a suliban történt. Matekon ülünk és egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes és nem kell ki menni a teremből folytatta az órát. Többen is nézték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon nem igazán vannak földrengések.

Nagyon gyakoriak a földrengések itt, az emberek hozzá vannak szokva, fel vannak rá készülve, az épületek pedig biztosítva vannak. Még két szavuk is van rá. Az egyik a terremoto, ami az erősebb. Én csak két temblor-t éltem át, szerencsére.

2.    Avokádó (palta)

Avokádó mindennel, minden mennyiségben. Itt palta-nak nevezik, rengeteg fajta van és nagyon olcsó. 1 kg-nál kevesebbet még senkit sem láttam venni. Eszik kenyéren, salátában, tésztával, sőt magában is. Mielőtt idejöttem már akkor is nagyon szerettem, de ez egyre csak növekszik.

3.    Az utcák

Az utcákról leginkább a teljes káosz jut eszembe. Mindenhol kóbor kutyák; árusok, akik avokádót, gyümölcsöket, ételeket, édességeket árulnak; rengeteg kisebb busz, amik úgy mennek, mint az őrültek. A buszok itt csak akkor állnak meg, ha leinted őket, kb. fele akkorák, mint Magyarországon és néha még ezen is árusok mászkálnak. A másik közlekedési eszköz a collectivo, ami egy kocsi és majdnem olyan, mint egy taxi, de mégsem. Nagyon olcsó, megállókban kell rájuk várni és idegen emberekkel ülsz be, majd adsz valamennyi pénzt a sofőrnek (kb. 500 Ft-ot) és mondod, hogy hova vigyen. Ezekkel a kocsikkal van tele a város.

4.    Villa Alemana

Ez a város neve, ahol lakok. Így, majd egy hónap után körülbelül átlátom, hogy mi hol van, de ez elég nehéz, mert olyan a város, mint egy kocka. Az utcák szabályosan vannak egymás mellett és az elején semmi különbséget nem láttam. A lakossága körülbelül annyi, mint Nyíregyházának, de sokkal kisebbnek tűnik, mert nincsenek emeletes házak és magas épületek. A belváros pedig nagyon kicsi. Viszont nagyon szeretem és nagy városok pedig vannak a közelben (kb. 20 percre Viña del Mar és 50 percre Valparaiso).

5.    Étkezések

Világ életemben azt hittem, hogy a magyarok sokat esznek, de rájöttem, hogy keveset eszünk a Latin-Amerikaiakhoz képest. A nap kezdődik a reggelivel, ami csak egy egyszerű joghurt, müzli vagy tojás. A suliban mindenki snackeket, szendvicseket eszik mind a három szünetben. Chilében minden terméken rajta van, ha magas a kalória tartalma, cukor tartalma vagy valami más. Ilyen termékeket nem árulhatnak a suli büfében, ezért vannak édesség „dílerek”. Az egyik legjobb barátom is csinálja ezt a bizniszt, egy hátizsákban tartja az édességeket, és ha valaki szeretne valamit kiveszi és odaadja neki a pénzt. Ezenkívül sütiket is szoktak hozni és árulni az emberek, hogy valamire pénzt gyűjtsenek. Az ebédet az előző bejegyzésben is írtam, hogy vagy visznek a suliba, vagy hazamennek, vagy elmennek valahova enni. Ezenkívül délután 5-6 óra körül az „once”, vagyis uzsonna van, ami olyan mintha vacsoráznának, de nem, mert az még később van. Általában 9-10 körül esszük a vacsorát. Napközben pedig meg-megesznek még valamit. Két hét után esett le, hogy egyfolytában csak eszek, ezért legalább a suliba gyümölcsöket viszek snack helyett.

6.    Ételek

-        Hiányzik a kenyér. Itt a kenyér inkább hasonlít a zsemlére. Rengeteg fajta van, de egyik sem olyan jó, mint egy jó kis otthoni kenyér. Finomak, csak sosem ettem még ennyi „zsemlét”.

-        Hiányzik a tejföl. Semmi hasonló nincs hozzá. Néha csak egy tejfölös kenyérre vágyok.

-        Itt van Doritos. Nagyon szeretem, és rengeteget eszek belőle. Ezt majd akkor fogom hiányolni, mikor visszamentem Magyarországra.

-        Az avokádót már kifejtettem feljebb.

-        Amióta itt vagyok csak kétszer ettem levest. Nem túl gyakori és nem esznek minden nap, mint otthon.

-        3 literesek az üdítők. Óriásiak, de az áruk megegyezik az otthoni 2 literessel.

Jelenleg ennyi érdekesség, tapasztalat jutott eszembe, de majd biztos csinálok még ilyen bejegyzést. A mai nap végre pihenek egy kicsit és délután pedig AFS-es meetingre megyünk Viña del Marba. Nagyon gyorsan telnek a napok, majdnem egy teljes hónapja itt vagyok. Már csak 10 és fél van hátra. A suliban minden egyes nappal jobban érzem magamat, a spanyolom pedig az elmúlt pár napban megindult felfelé. Már könnyebb párbeszédeim is voltak, írásban pedig meglepődöm minden egyes alkalommal, hogy milyen egyszerűen össze tudok rakni mondatokat.