Latin-Amerikai kalandozás

  Bármennyire is szeretem Chilét, itt volt az ideje kijönnöm az országból. Őszintén, elég volt a sivatagból mostanra, szép, érdekes, csodálatos, de majdnem másfél hónapja nézem a kietlen tájakat. Mehettem volna délre is az országban, Patagóniába, de ahhoz pár ezer kilométert le kellett volna utaznom. Naivan azt hittem, ha végre Peruban leszek, látok zöldet, de a térképet böngészve rá kellett jöjjek, hogy zöldet november végéig alig fogok látni. Ki gondolta volna, hogy még további 2 és fél hetet töltök kietlen tájakon? Jó, azért a magasföldi tájak kárpótoltak az erdők hiányáért A határátkelésre november 4-én került sor, reggel 8-kor indultam el Arica-ból és reggel 8-ra értem Tacna-ba. Igen, jól olvastad, 2 óra időeltérés van a két ország között, pedig összesen kicsivel többet, mint 1 órát utaztam északra. Ez egy reggel fél 5-ös teljes világossággal és délután 6 órai teljes sötétséggel jár Peru ezen részén. Töménytelen mennyiségben indulnak buszok és taxik is Arica-ból, mert a chil...

  Az utazásom második hónapjának a végére értem és ez egyben az észak-chilei szakasz végét is jelentette. Arica városa a legészakibb chilei nagyváros. Ezután már Peruban folytattam az utazásomat. Az érzések össze-vissza kavarogtak bennem ezekben a napokban, mert készen álltam az új élményekre, de ez egyben azt is jelentette, hogy az olyannyira szeretett országomat elhagyom ismeretlen hosszúságú időre. Annak örülök, hogy az utolsó napjaim Chilében szépen és tartalmasan teltek, amit most el is mesélek nektek. Arica látképe Itt a világ legaranyosabb helyi családjánál szálltam meg. Pamelát egy Facebook csoporton keresztül ismertem meg és hatalmas szeretettel fogadott az otthonába, engem, a teljesen ismeretlen utazót. Gondoljunk bele, hogy az ő helyében mi befogadnánk-e valakit így? Én igen, de a legtöbb ember válasza erre egy egyértelmű nem lenne. Pamela és én is abban a filozófiában éljük az életünket, hogy az emberek alapvetően jók. A legtöbb ember jó és szomorú lenne, ha sosem bíz...