A világ legősibb múmiái

 Az utazásom második hónapjának a végére értem és ez egyben az észak-chilei szakasz végét is jelentette. Arica városa a legészakibb chilei nagyváros. Ezután már Peruban folytattam az utazásomat. Az érzések össze-vissza kavarogtak bennem ezekben a napokban, mert készen álltam az új élményekre, de ez egyben azt is jelentette, hogy az olyannyira szeretett országomat elhagyom ismeretlen hosszúságú időre. Annak örülök, hogy az utolsó napjaim Chilében szépen és tartalmasan teltek, amit most el is mesélek nektek.

Arica látképe

Itt a világ legaranyosabb helyi családjánál szálltam meg. Pamelát egy Facebook csoporton keresztül ismertem meg és hatalmas szeretettel fogadott az otthonába, engem, a teljesen ismeretlen utazót. Gondoljunk bele, hogy az ő helyében mi befogadnánk-e valakit így? Én igen, de a legtöbb ember válasza erre egy egyértelmű nem lenne. Pamela és én is abban a filozófiában éljük az életünket, hogy az emberek alapvetően jók. A legtöbb ember jó és szomorú lenne, ha sosem bíznánk meg senkiben, akit nem ismerünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fűt-fát be kell engedni az otthonunkba, csupán annyit, hogy nyitni kell a világ és az emberek felé. A négy fős család a két háziállatukkal – egy kutyus és egy nyuszi – harmonikusan élnek a városban, csupán 10 perc sétányira az óceántól a csodaszép házukban. Az ott töltött három napban öt csillagos ellátásban volt részem, napi háromszor etettek meg bőségesen és a kényelmes kanapéjukon aludhattam. Emellett rengeteget beszélgettünk, meséltem az utazásaimról, a terveimről. Pamela szabadidejében még kirándulni is elvitt, megnéztük együtt a híres neves Chinchorro múmiákat és a Morro del Aricát.

Pamelával, a vendéglátómmal

Hát nem imádnivaló ez a kutyus?

Szeptember óta jártam már az országot és rengeteg óceánparti városban is megfordultam, de egészen eddig a pillanatig eszembe sem jutott belemenni a vízbe, mert egyrészt hideg volt az időjárás, másrészt pedig a víz is jéghideg. Chilében a tenger mindig hűvös a Humboldt-áramlat miatt. Ez Aricában sem volt másképp, viszont, egész meleg volt kint, így végre rávettem magamat, hogy csobbanjak a Csendes-óceánban. A csobbanás mellett végigbicikliztem a parton, a Pameláék által kölcsönadott bringával. Eljutottam egészen egy mocsaras területig a Lluta folyó torkolatánál. Aranyos kis ösvényen lehetett végig sétálni, amelyről tilos letérni, mert védett madarak párzási időszaka volt és csak ezen a területen élnek meg.

Az ösvény a mocsaras területen át vezetett

A Pamelával tett kirándulás első megállója a San Miguel de Azapa Régészeti Múzeum volt. Belép az ember egy valóságos oázisba az Azapa völgyében, a nagy szárazság közepén, az Atcama-sivatagban. Az itt kialakult mikroklíma alkalmas gyümölcstermesztésre, illetve a híres Azapa-olíva termesztésére is – ez egy kissé kesernyés, lila színű olívabogyó. Na de miért is olyan érdekes és fontos ez a régészeti múzeum? Gondolkodtál-e valaha, hogy hol találhatóak a világ legősibb múmiái? A helyes válasz nem Egyiptom, hanem Chile, azon belül is pontosan itt, az Azapa völgy környékén! Írásos emlékek nem maradtak fenn a Chinchorro kultúráról, a legtöbb információt a múmiák miatt és egyes használati eszközökből szerezték. Halászó-vadászó nép voltak, akik Észak-Chileben és Dél-Peruban éltek a parthoz közeli területeken.

Két fajta múmia létezik, egyrészt amelyek a természeti adottságok miatt jöttek létre, illetve amelyeket tudatosan mumifikáltak. Itt mindkét fajta előfordult, mert a száraz sivatagi körülmények a nem direkt mumifikált testeket is konzerválták. A legkorábbi testek kb. 7000 évesek lehetnek, amely azt jeleni, hogy majd 2000 évvel idősebbek, mint az egyiptomi múmiák. A tudatosan mumifikálás procedúrája itt az volt, hogy a belső szerveket eltávolították és növényi rostokkal és botokkal illesztették össze, támasztották ki a testet. Kezdetben feketére, majd később vörösre festették a testeket, maszkokat is raktak rájuk. Ebben a múzeumban megismertették velünk a múmiák történetét és láthattuk is őket, nagyjából 40 testet őrizhettek ott, de ennél sokkal többet találtak. A múzeum kertjében kolibriket lehet megfigyelni, közkedvelt helyük, mert az egyik kedvenc fájuk és viráguk megtalálható ott.

Chinchorro gyerekmúmia

Arica belvárosában ugyanennek a múzeumnak van egy másik kiállítása, amely azért van külön, mert konkrétan az egyik ház alatt találtak testeket. Nem akarták őket elmozdítani az eredeti helyükről, így helyben vizsgálják őket és a nagyközönség is megtekintheti a régészeti maradványokat. A Chinchorro kultúra és múmiák 2021-ben felkerültek az UNESCO világörökség listájára.

Arica belvárosában

A következő megállónk a Morro de Arica volt, amely lényegében egy kis domb, de hatalmas szerepe volt Chile és Peru történelmében. A Csendes-óceáni háború része volt, itt zajlott egy a chileiek számára mai napig jelentős és ünnepelt csata. Ennek a háborúnak a résztvevői Chile, Peru és Bolívia voltak. Az utóbbi kettő szövetségben állt és harcoltak a harmadik ellen. A harc oka a salétrommezők voltak, amely nagyon értékes volt akkoriban. Ezek a területek a mai Észak-Chilében voltak, amely korábban Bolíviához és Peruhoz tartozott. A háború 1879 és 1884 között zajlott, ami érdekesség, hogy Chile egészen Limáig elfoglalta a területeket egy adott pillanatban, amelyeket persze nem tudott mind megtartani, de így jelentős nyereséggel fejezték be a csatákat. 1880 június 7-én zajlott a harc jelentős chilei túlerővel Aricában, ezen a kiemelkedésen, dombon verték meg a peruiakat és szerezték meg a várost maguknak. A háború következménye lett az is, hogy Bolívia elvesztette a tengeri kapuját, Peru pedig a legdélebbi területeit, így ez a két ország mai napig nem szívleli a szomszédját.

Morro de Arica

Rengeteget tanultam ezen az együtt töltött napon Pamelával, régi kultúrákról és múmiákról, majd pedig csatákról. Aricával kapcsolatban nem voltak elvárásaim, de mindent felülmúlt és nagyon szép napokat töltöttem el ott. Méltó lezárása volt a két hónapos chilei kalandozásomnak. Most pedig jöjjön Peru!

folyt. köv.