A családom



A készülődésem legnehezebb és legstresszesebb része az volt, hogy az utolsó pillanatokig nem volt fogadócsaládom. Nem olyan jó érzés, hogy nem tudod, hol fogod tölteni az elkövetkezendő egy évedet 13.000 km-re az otthonodtól. Plusz mindenki ezt kérdezgeti tőled és csak annyit tudsz válaszolni, hogy „Sajnos még nem tudom hol leszek”.
De azt is elmondhatom, hogy annál nincs jobb érzés mikor végre meglátod a jövendőbeli családodat. Bár ezt a pillanatot nem a Külügyminisztérium várótermében terveztem, ahol nem volt wifi és Anyukám mobil netének imádkoztam, hogy betöltse az oldalt. Minden valóra vált, amire csak vágytam: 3 fogadótesóm lesz, nagyon szép helyen, közel a fővároshoz és pár nagyobb városhoz, 20 percre az óceántól. 
Most már még nagyobb izgalommal készülhetek a kevesebb, mint egy hét múlva esedékes kiutazásomra. A következő nagy feladatok az ajándékvásárlás és a pakolás.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ünnepek Chilében

Kép
Az első karácsonyi időszakom, mikor nem voltam bezsongva, hogy jönnek az ünnepek. A karácsonyi hangulatom elveszett, pontosabban elő sem került. Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de 35-38 fokban még decemberben sem éreztem magam, nemhogy karácsonyi érzésem legyen. Ennek ellenére a karácsonyi bevásárlást ugyanolyan izgalommal tettem meg, mint mindig. Mint az előző írásban is említettem, december 22.-én érkeztünk meg a fogadó tesómmal a sulis utunkról és vártak minket a reptéren. Mivel a fogadó anyukám és apukám külön élnek, így minden évben felosztják, hogy melyik ünnepen kinél vannak a gyerekek. Ebben az évben az apukával karácsonyoztunk. A szülővárosába mentünk, Talcaba, ami bár délebbre van onnan, ahol én lakom, sokkal melegebb van itt, mert nincs tengerpart mellett. Az óceán hűtő hatása azért elég erősen érzékelhető. Ebben a városban 203.000-en laknak, ami, magyar viszonylatban, elég nagy, de Chilében ez nem kiugró. Neki itt lakik szinte az egész családja, ami óriási. Pontos
További információk

Fiestas patrias

Kép
Az ünnep, amit a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki vár, egész évben. Az osztálytársaim a napokat is számolták vissza. A „Fiestas patrias” Chile nemzeti ünnepe, amikor a Spanyolországtól való függetlenedésüket ünneplik. Az ünnep maga szeptember 18.-án van, de az ünneplést már előtte való héten megkezdik és utána is folytatják. A suliban az egész hét ki volt adva szünetnek. Mindenki azt mondta, hogy ez a legjobb része az évnek. Szeptember 15.-én a barátaimmal elmentünk a Sportingba, ami egy fonda Vi ñ a del Marban. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy vásárt, tele kajával, játékokkal, ahol ajándékokat nyerhetsz és vidámpark szerű része is volt. Egy anticuchot ettem és megkóstoltuk a terremotot, ami szintén egy chilei alkoholos ital. A jelentése szó szerint földrengés, benne pedig ananászlé, grenadine (valami szirupféleség), ananász fagyi és egy kis pipe ñ o (hasonló a borhoz) található. Kipróbáltunk pár játékot és nyertem is egy plüss macit, majd egy koncertet néztünk meg. A bandát
További információk

A Látogatás

Kép
Északtól délig- 1.rész Január 20. egy teljesen normális napnak indult, mégsem volt az, mert elérkezett a hónapok óta tervezett nap, mikor is Anya és Kinga megérkeztek Chilébe. A fogadó anyukámmal és Evelynnel mentünk el értük Santiagoba a reptérre. Nagyon izgatott voltam, mert már kerek fél éve nem láttam őket. Egy órába telt, mire sikerült kijutniuk. Leírhatatlanul fura volt őket látni és megölelni. Olyan érzésem volt, hogy semennyi idő sem telt el azóta, mióta augusztus 3-án elváltunk, de mintha mégis évek teltek volna el. Ugyanolyanok voltak, de mások. Sikerült rájönnöm, hogy ami leginkább megváltozott az én vagyok. "Mikor Helga eldöntötte, hogy Chilébe akar menni cserediáknak, az első reakciója mindenkinek az volt: Miért pont Chile? A világ másik oldalán, egy általunk kevésbé ismert földrészen egy még kevésbé ismert ország. Ő azonban ragaszkodott a választott országhoz, meggyőzte a szüleinket és meg is kapta azt az egy magyar diáknak szóló helyet. Nehéz volt elválni 2
További információk