Kiutazás előtti orientáció


2018.06.30-07.01.
UTAZÁS
Pénteken fél hét körül indultunk el Budapestre. Út közben elég nagy dolog történt, mert megtaláltam magamat az AFS Valparaíso oldalán, viszont bolgár zászlóval. DE mivel azon kívül egyszerűen minden stimmelt, valószínűsítem, hogy én lehetek az. Valparaíso/Viña del Mar és körzete, ahova elméletben kerülhetek így és fantasztikus lenne. (UPDATE: Igen, az én vagyok az oldalon, kicseréltek magyar zászlóra, de ez még nem biztosíték, hogy oda megyek. UPDATE2: De, oda megyek. 20 percre Viña del Mar-tól.) 
Apival Kinga kolijához mentünk. A gubanc csak az volt, hogy nem volt egy darab vendégkártya sem, így nem tudtunk bemenni. Várakozni kellett, de nagyon fáradt voltam és csak aludni szerettem volna. Szerencsére fél óra múlva leadtak egy pár vendégkártyát és fel tudtunk menni aludni.
SZOMBAT
Reggel 10-kor volt a Keletinél a találkozó és fél 11-kor indultunk el Dobogókőre. Már a buszozás is egy igazi élmény volt és megkaptuk a Nametag-et, ami az egyik kedvenc dolgom az orientációkon. A csoportfoglalkozások nagyon hasznosak és szórakoztatóak voltak. Az 1-es csoportba kerültem, ahol a Latin-Amerikába utazó diákok voltak. A feladatokról nem szívesen írnék itt, mert ha ráveszem magamat, hogy nyilvánossá tegyem ezt a blogot, akkor jövendőbeli cserediákok véletlenül elolvashatják. Nagyon sok emberrel beszélgettem. Minden beszélgetés, így kezdődött: „Hova mész? Van már családod? Ha igen akkor hol leszel országon belül?”. Az esti program volt a kedvencem, mert mindenki együtt volt és az aznap szerzett tudásunkat is felmérhettük. Az önkéntes búcsúztatás nagyon megható volt és alig várom, hogy miután visszatértem megint bele vethessem magam az önkéntes feladatokba, de most egy másik periódusa kezdődik az AFS-es életemnek. Lefekvés előtt még csocsóztunk és kártyáztunk a hotel bárjában.
VASÁRNAP
Reggeli után pár emberrel elmentünk a kilátóhoz és teljesen megérte, mert gyönyörű volt a kilátás. 
Kilátás a Dunára


 A csoportfoglalkozások ma is folytatódtak, de nagyon hamar vége lett a programoknak és már azon vettem észre magamat, hogy a buszon ülünk visszafelé Budapestre. Miután a szülői tájékoztató lezajlott elkezdődött az országspecifikus tájékoztató. Sajnos nem volt chilei asztal előkészítve a teremben, de megoldottuk és leültünk kint padokra. Sok hasznos infót megtudtunk Marcitól Chiléről. Hét körül indultunk el a hoteltől haza. Mivel Sofíával kicsit éhesek voltunk megálltunk kaját venni, majd fél 10 után megérkeztünk Nyíregyházára.
Nagyon élveztem az orientációt és ez volt az első nagyobb lépés a cserediák életemben. Ezután maga a kiutazás jön. Ami 1 hónapon belül meg is történik. Kicsit már izgulok, mert még mindig nincs hír a családról és egyre közeledik az időpont. 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ünnepek Chilében

Kép
Az első karácsonyi időszakom, mikor nem voltam bezsongva, hogy jönnek az ünnepek. A karácsonyi hangulatom elveszett, pontosabban elő sem került. Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de 35-38 fokban még decemberben sem éreztem magam, nemhogy karácsonyi érzésem legyen. Ennek ellenére a karácsonyi bevásárlást ugyanolyan izgalommal tettem meg, mint mindig. Mint az előző írásban is említettem, december 22.-én érkeztünk meg a fogadó tesómmal a sulis utunkról és vártak minket a reptéren. Mivel a fogadó anyukám és apukám külön élnek, így minden évben felosztják, hogy melyik ünnepen kinél vannak a gyerekek. Ebben az évben az apukával karácsonyoztunk. A szülővárosába mentünk, Talcaba, ami bár délebbre van onnan, ahol én lakom, sokkal melegebb van itt, mert nincs tengerpart mellett. Az óceán hűtő hatása azért elég erősen érzékelhető. Ebben a városban 203.000-en laknak, ami, magyar viszonylatban, elég nagy, de Chilében ez nem kiugró. Neki itt lakik szinte az egész családja, ami óriási. Pontos
További információk

A Látogatás

Kép
Északtól délig- 1.rész Január 20. egy teljesen normális napnak indult, mégsem volt az, mert elérkezett a hónapok óta tervezett nap, mikor is Anya és Kinga megérkeztek Chilébe. A fogadó anyukámmal és Evelynnel mentünk el értük Santiagoba a reptérre. Nagyon izgatott voltam, mert már kerek fél éve nem láttam őket. Egy órába telt, mire sikerült kijutniuk. Leírhatatlanul fura volt őket látni és megölelni. Olyan érzésem volt, hogy semennyi idő sem telt el azóta, mióta augusztus 3-án elváltunk, de mintha mégis évek teltek volna el. Ugyanolyanok voltak, de mások. Sikerült rájönnöm, hogy ami leginkább megváltozott az én vagyok. "Mikor Helga eldöntötte, hogy Chilébe akar menni cserediáknak, az első reakciója mindenkinek az volt: Miért pont Chile? A világ másik oldalán, egy általunk kevésbé ismert földrészen egy még kevésbé ismert ország. Ő azonban ragaszkodott a választott országhoz, meggyőzte a szüleinket és meg is kapta azt az egy magyar diáknak szóló helyet. Nehéz volt elválni 2
További információk

Fiestas patrias

Kép
Az ünnep, amit a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki vár, egész évben. Az osztálytársaim a napokat is számolták vissza. A „Fiestas patrias” Chile nemzeti ünnepe, amikor a Spanyolországtól való függetlenedésüket ünneplik. Az ünnep maga szeptember 18.-án van, de az ünneplést már előtte való héten megkezdik és utána is folytatják. A suliban az egész hét ki volt adva szünetnek. Mindenki azt mondta, hogy ez a legjobb része az évnek. Szeptember 15.-én a barátaimmal elmentünk a Sportingba, ami egy fonda Vi ñ a del Marban. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy vásárt, tele kajával, játékokkal, ahol ajándékokat nyerhetsz és vidámpark szerű része is volt. Egy anticuchot ettem és megkóstoltuk a terremotot, ami szintén egy chilei alkoholos ital. A jelentése szó szerint földrengés, benne pedig ananászlé, grenadine (valami szirupféleség), ananász fagyi és egy kis pipe ñ o (hasonló a borhoz) található. Kipróbáltunk pár játékot és nyertem is egy plüss macit, majd egy koncertet néztünk meg. A bandát
További információk