Kiutazás előtti orientáció

2018.06.30-07.01.

UTAZÁS

Pénteken fél hét körül indultunk el Budapestre. Út közben elég nagy dolog történt, mert megtaláltam magamat az AFS Valparaíso oldalán, viszont bolgár zászlóval. DE mivel azon kívül egyszerűen minden stimmelt, valószínűsítem, hogy én lehetek az. Valparaíso/Viña del Mar és körzete, ahova elméletben kerülhetek így és fantasztikus lenne. (UPDATE: Igen, az én vagyok az oldalon, kicseréltek magyar zászlóra, de ez még nem biztosíték, hogy oda megyek. UPDATE2: De, oda megyek. 20 percre Viña del Mar-tól.) 
Apival Kinga kolijához mentünk. A gubanc csak az volt, hogy nem volt egy darab vendégkártya sem, így nem tudtunk bemenni. Várakozni kellett, de nagyon fáradt voltam és csak aludni szerettem volna. Szerencsére fél óra múlva leadtak egy pár vendégkártyát és fel tudtunk menni aludni.

SZOMBAT

Reggel 10-kor volt a Keletinél a találkozó és fél 11-kor indultunk el Dobogókőre. Már a buszozás is egy igazi élmény volt és megkaptuk a Nametag-et, ami az egyik kedvenc dolgom az orientációkon. A csoportfoglalkozások nagyon hasznosak és szórakoztatóak voltak. Az 1-es csoportba kerültem, ahol a Latin-Amerikába utazó diákok voltak. A feladatokról nem szívesen írnék itt, mert ha ráveszem magamat, hogy nyilvánossá tegyem ezt a blogot, akkor jövendőbeli cserediákok véletlenül elolvashatják. Nagyon sok emberrel beszélgettem. Minden beszélgetés, így kezdődött: „Hova mész? Van már családod? Ha igen akkor hol leszel országon belül?”. Az esti program volt a kedvencem, mert mindenki együtt volt és az aznap szerzett tudásunkat is felmérhettük. Az önkéntes búcsúztatás nagyon megható volt és alig várom, hogy miután visszatértem megint bele vethessem magam az önkéntes feladatokba, de most egy másik periódusa kezdődik az AFS-es életemnek. Lefekvés előtt még csocsóztunk és kártyáztunk a hotel bárjában.

VASÁRNAP

Reggeli után pár emberrel elmentünk a kilátóhoz és teljesen megérte, mert gyönyörű volt a kilátás. 

Kilátás a Dunára

A csoportfoglalkozások ma is folytatódtak, de nagyon hamar vége lett a programoknak és már azon vettem észre magamat, hogy a buszon ülünk visszafelé Budapestre. Miután a szülői tájékoztató lezajlott elkezdődött az országspecifikus tájékoztató. Sajnos nem volt chilei asztal előkészítve a teremben, de megoldottuk és leültünk kint padokra. Sok hasznos infót megtudtunk Marcitól Chiléről. Hét körül indultunk el a hoteltől haza. Mivel Sofíával kicsit éhesek voltunk megálltunk kaját venni, majd fél 10 után megérkeztünk Nyíregyházára.

Nagyon élveztem az orientációt és ez volt az első nagyobb lépés a cserediák életemben. Ezután maga a kiutazás jön. Ami 1 hónapon belül meg is történik. Kicsit már izgulok, mert még mindig nincs hír a családról és egyre közeledik az időpont.