Utazás Chilébe és az orientáció

Augusztus 2.-án, csütörtökön eljött a (számomra) várva várt nap, amikor elutazok Chilébe egy évre. Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Az AFS-es önkéntes odaadta a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. Még nem igazán éreztem, hogy tényleg elfogok menni egy évre. 18:30-kor felszállt a gép és 20:30-kor már Párizsban landoltunk. Az utolsó sorban ültem egyedül, szóval volt helyem.

Párizsban majdnem 3 órát kellett várjak. A terminált és a kaput könnyen megtaláltam, majd beletörődtem, hogy álmosan egyedül fogok ott ülni. DE egy fiú táskáján megláttam egy AFS-es bilétát, odamentem hozzájuk és kiderült, hogy ők is Chilébe mennek cserediáknak 1 évre. Hárman voltak Finnországból. Később találkoztunk az 5 francia diákkal is. 23:40-kor megkezdődött a beszállás. A gép hátuljában ültem, sajnos nem ablak és nem is folyosó mentén, hanem középen. Az út nagyon hosszú volt, majdnem 14 és fél óra. A vacsora után 6-7 órát végig aludtam, majd megnéztem két filmet. Mikor már Chile felett jártunk és megláttam az ablakban az óriási hegyeket teljesen leesett az állam.

Leszállás után ellenőrizték a vízumot és az útlevelemet. A bőröndjeim nagyon nehezek voltak, alig bírtam őket húzni és pakolgatni. Kint már vártak minket és a többi cserediákhoz tereltek. 2 órát kellett itt várnunk a buszra, ami elvitt Santiago-ba, a szállásunkra az orientáció idejére.

Az olasz lánnyal voltam egy szobában, akivel egy körzetben fogunk lakni. Az első nap, pénteken nem volt program, hanem ismerkedtünk, beszélgettünk. Én főleg Skandináv országokból származó emberekkel lógtam. 81-en voltunk ott, nagyobb többségben Európaiak, de volt 3 amerikai és 2 új-zélandi cserediák is.

Este nagyon nehéz volt ébren maradni, mert 6 óra idő eltérés van Chile és Magyarország között. Mikor otthon már hajnali 2:00 óra volt, itt még csak 20:00. De szerencsére csak legelső nap volt ilyen rossz. Szombaton már voltak programok, amiket kisebb csoportokban végeztünk. Az egyik az volt, hogy mutassuk be mindenkinek az országunkat spanyolul. Ebben csak az volt a probléma, hogy nem tudok spanyolul. Valamit sikerült összedobni az önkéntesek segítségével, egy papírra lerajzoltam Magyarországot, felvettem a magyar mezemet és a magyar zászlót, majd bemutattam. A holland lány segített tartani a papírt, mert nem tudtam volna ennyi mindent egyedül tartani.

 Szombaton már később mentem aludni, mert már körülbelül át is álltam a chilei időre.

Vasárnap mindenki utazott a családhoz. Akik messzebbre mentek sokkal korábban kellett keljenek. Nekem csak 9-kor kellett indulni, szóval elég sokáig aludhattam. Az olasz és a svájci lánnyal együtt elvittek minket a buszállomásra, ahonnan busszal mentünk Vina del Mar-ba. Az út másfél órás volt, alig bírtam kivárni, hogy végre odaérjünk. A busz állomáson várt ránk a három család. Nagyon jó volt találkozni velük.