A chilei iskolarendszer
Jó pár hónap eltelt a hazatértem
óta, most már eléggé visszaszoktam az itteni életbe, bár azt sosem fogom tudni
mondani, hogy teljesen visszaszoktam, mert vannak olyan dolgok, amik régen
teljesen normálisak voltak, most viszont nem tudok velük mit kezdeni. Ez a mindennapi
dolgoktól kezdve az emberek természetén át, mindenben megmutatkozik. Nagyon
lezáratlannak éreztem a blogomat és mindenképpen akartam írni legalább még egy
bejegyzést, amiben kiírom magamból még mindazt, amit nem osztottam meg. Amit
érdekes témának tartottam és sokat is tudtam írni róla, az az iskolai rendszer.
A chilei kintlétem elején említettem már pár dolgot, de egy év leforgása alatt
jobban beleláttam. Sok mindenben a szubjektív véleményemet is kifejtettem és azt
mindenképp meg kell említeni, hogy a legtöbb dolog, amit leírok, az személy
szerint az én iskolámra igaz. Más iskolák működése teljesen eltérhet.
1. Iskolák
típusai
Az első
legfontosabb és legnagyobb különbség az itthoni iskolákkal kapcsolatban, hogy
Chilében privát és állami iskolák találhatók. Ezzel a nagy társadalmi rétegek
között tesznek még nagyobb különbséget. Két évvel ezelőtt még léteztek a félig
privát, félig állami iskolák, de ezeket megszüntették és választaniuk kellett,
vagy fizetősnek, vagy ingyenesnek hagyják meg őket. Én, és általában a legtöbb
cserediák privát iskolába kerül. Ezeken kívül két csoportra lehet még osztani
az iskolákat, aszerint is, hogy egyházi (általában katolikus) vagy sima. Én
katolikus iskolába kerültem. Ez abban nyilvánult meg, hogy minden reggel közös
imádkozással, énekléssel vagy beszélgetéssel kezdtük a tanítási napokat. Évente
többször misére kellett menni és különböző programok, imádkozások is voltak
szervezve, plusz heti három hittanóránk volt, ami az itthoni etikára
hasonlított és az egyik kedvenc órám volt.
Az iskolám |
2. Iskolai
tanórák
Az iskolai
tanítási nap 8-kor kezdődik és háromszor 90 perces és egy 45 perces órára
oszlik. Köztük 15, 10 és 5 perces
szünetek. Személy szerint praktikusabbnak találom a másfél órás órákat, mert
sokkal jobban bele tudnak mélyedni az anyagba, és egy nap nincs olyan sok
tantárgy, amire fel kell készüljenek. Nekem nagyon furák voltak először ezek a tanítási
órák, mert a tanár leadja gyorsan az anyagot, kioszt egy feladatlapot és
mindenki dolgozik magában, ha pedig kérdés van, odamennek hozzá és felteszik
azt. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy csendben ülnek és dolgoznak, hanem
beszélgetnek, felállnak a helyükről, esznek, néha (tanártól függően) zenét
hallgatnak stb. Megesett, hogy néha meg is feledkeznek arról, hogy dolgozni
kell és otthonra marad a tanulás.
Minden nap 13.45-kor
végeznek a délelőtti órákkal, ha délután is van órájuk, legtöbbször a suliban
maradnak ebédelni vagy, ha közel laknak, haza mennek. A legtöbb chilei
iskolában délután 16.45-ig vagy esetleg tovább tart a tanítás. A mi iskolánkban hetente
egyszer testnevelés, majd rajz vagy zeneóra volt. Ilyenkor 18.30-kor végeztünk.
Az első időszakban zenén voltam, később átváltottam rajzra, hogy azt is kipróbáljam. A
testnevelés is változatos volt: különböző sportokat próbálunk ki (pl. rögbi,
spikeball stb.), tavalyelőtt a Rapa Nai táncot tanultuk, tavaly pedig a chilei
nemzeti táncot a ’cueca’-t.
Ezenkívül
tizenegyedik és tizenkettedik osztályban érettségire felkészülő órák vannak.
Kedden matek és spanyol 18.30-ig, pénteken pedig 16.45-től 19.00-ig
biológia/fizika/kémia és történelem.
Chilei osztályterem, a padok egyedülállóak, így ízlés szerint lehet rendezni a termet |
3. Tanár-diák
viszony
Kevésbe formális a
tanár-diák viszony, mint itthon. Néha teljesen úgy beszélnek velük, mint a
barátaikkal, viccelődnek, húzzák az agyukat. Az egyik tanárom az egyik fiútól,
aki mogyorót, pisztáciát stb. árul, mindig vásárolni szokott, vagy, ha enni lát
valakit, kér belőle ő is keveset. Pletykálnak néhány tanárral, és nem csak a
diákok, hanem a tanárok is megosztanak titkokat. Öleléssel és puszival
köszöntik egymást, viszont mindezek ellenére a tanárok iránti tisztelet teljes
mértékben megtalálható.
Hazautazásom előtt én is készítettem képet több tanárommal is, ő a kémia tanárom volt |
Sokkal lazábbak
a diákok, mint itthon, ami lehet civilizációs vonás, de a tanórák és tanárok
viszonylagos lazaságának is a következménye. A magyar iskolákban szerintem minden
sokkal feszítettebb tempóban zajlik, 45 percen keresztül tanulunk, szünet,
újabb 45 perc másik tantárgyból és így tovább.
Annak
következtében, hogy a büfében nem árulnak cukrot tartalmazó dolgokat elterjedt
az iskolákban mindenféle étel árusítása. A chilei legjobb barátom csokikat,
gumicukrokat árult, de voltak, akik magokat, vagy sütit, szendvicset. Nem
vettem sokat, mert tudtam, ha egyszer elkezdek valamelyiküktől venni dolgokat,
akkor utána rám fognak szállni és újra venni fogok. Ez így is lett, teljesen
függő lettem és minimum hetente háromszor pisztáciát vagy mogyorót ettem.
Szünetekben
mindig zenét hallgattunk, nagyon hangosan beszélt mindenki. Ami nekem nagyon
tetszett, hogy nem igazán volt jellemző a klikkesedés. Persze megvoltak a kis
baráti társaságok, de általában mindenki beszélgetett mindenkivel. A
szünetekben nagyon felszabadult volt a hangulat, amit kicsit hiányolok az
itteni iskolákban.
Az osztálytársaimmal |
5. Egyenruha
Az egyenruha
viselése minden chilei iskolában kötelező, függetlenül attól, hogy valaki drága
privát iskolába jár vagy államiba. Minden sulinak megvan a maga egyenruhája,
így az utcán sétálva egy iskolai napon mindenki látja, hogy ki hova jár. Nekem
a saját egyenruhám nagyon tetszett, mert egyszerűnek és szépnek tartottam. A
lányoknak szürke szoknyát kell hordani, fehér pólóval, amin az iskolánk logója
díszlett. Az egyenruhához sötétkék pulcsi is hozzátartozik, ha pedig hideg van,
sötétkék színű kabátot vehettünk rá. Ezen kívül, kötelező volt fekete cipőben
járni és lábunkra szürke, térdig érő zoknit húzni. A fiúknak is kötelező a
fekete cipő és nekik szürke vászonnadrágjuk van. Volt egy sport egyenruhánk is,
amely ugyanolyan a fiúknak és a lányoknak is és ehhez akármilyen cipőt
felvehettünk. Ha valaki megszegte a szabályokat és valamilyen más ruhában jött
el, pl. nem az egyenruhához tartozó pólót vette fel, akkor intőt kapott, majd
értesítették a szülőket. Nagyon szerettem egyenruhát viselni. Nagyban
megkönnyítette az életet, mert cserediákként nem volt túl sok ruhám ott, de így
nem okozott problémát. Viszont azt is meg kell említenem, hogy más iskolákban
teljesen más volt az egyenruha, és láttam nagyon csúnyákat is, pl. rikító piros
szoknya, kék pulcsival.
Az egyenruhában |
A barátnőmön a mindennapi egyenruha látható, rajtam pedig a sport egyenruha |
6. PSU
A chilei
érettségire, a PSU-ra, a 12-ik osztály végén kerül sor. Spanyol, matek,
természettudományi tárgyak és/vagy történelem vizsgáik vannak. Csak írásbeli
része van és 80 feleletválasztós kérdés van benne. A természettudományi
tárgyakból választani kell egyet, ez lesz a fő tantárgy, de ennek ellenére
mindhárom tárgyból vannak benne kérdések. Tegyük fel, ha valaki biológiát
választ, akkor 15 kémiai, 15 fizikai és 50 biológiai kérdése lesz. A PSU-ra
felkészülést nagyon komolyan veszik, erre külön szakosodott egyetemi felkészítő
intézmények is vannak. Majdnem minden osztálytársam járt ilyen órákra, ami suli
után egész késő estig is eltarthat, így minden nap nagyon fáradtan érnek haza
és még másnapra is tanulniuk kell. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a
chilei érettségi sokkal könnyebb, mint az itthoni, mert én tizedikes fejjel is
meg tudtam oldani a feladatok nagy részét a matek érettségiből. Az egyetemi tanulmányok szempontjából, viszont nagyon rosszak a lehetőségek Chilében azoknak, akiknek nincs sok pénzük, mert nagyon kevés ember részesül ösztöndíjban és szinte lehetetlen, hogy valaki ingyen tanulhasson. Sokat álmodoztam arról, hogy esetleg odamehetnék egyetemre, de a lehetőségek nem túl kecsegtetőek. Sok diák inkább Argentínát választja, ahol ingyenesen lehet egyetemen tanulni.
7. Trimeszteres
rendszer
Az én iskolámban
szemeszteres helyett trimeszteres rendszer volt. Minden trimeszter végén témazárókat
írnak az addigi összes anyagból. Bár örültem, hogy beleláthattam, hogyan
működik ez a rendszer, a szemeszteres megoldást sokkal praktikusabbnak tartom.
Összességében azt tudom
elmondani, hogy a chilei rendszert néhány dologban sokkal jobbnak találom, mint
a magyart, de sok dologban inkább a hazai rendszer felé hajlok. A chileiek viszont teljesen mértékben az iskola rendszerük ellen vannak, ezekben a pillanatokban is tüntetnek. Ebben az évben a meg nem álló tüntetéssorozatok következtében az érettségi időpontját is el kellett tolni november 28-29 helyett január 6-7-re. Viszont még ezt is tovább tolták január 20-21-re. A helyzet nagyon bonyolult és bár akármennyire próbálkozom, már nem olyan a belelátásom a dolgokba innen Magyarországról, mint mikor ott voltam. Nagyon remélem rendeződik a helyzet, mert az összes barátom és ismerősöm, aki most végzi ott a gimnáziumot nehéz és stresszes helyzetbe került a történtek miatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése