Mit ünnepel a chilei nemzet?

 Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legjobb időszak arra, hogy meglátogassa Chilét, kétfajta válaszom létezik. Az egyik a józanész szerint diktált: az itteni nyár alatt, vagyis december-február között, mivel ilyenkor van lehetőség délre is látogatni Patagóniába, fürdeni az óceánban (ami nyáron is jéghideg, de kint legalább meleg van) és minden sokkal szebb a jó időben. A szívem szerint, viszont az egyetlen jó válasz: szeptemberben. Ez egy igazán különleges hónap Chilében, nem más miatt, mint a „Fiestas Patrias”, vagyis a „Haza ünnepe”. A másik ismert neve: Dieciocho, vagyis „Tizennyolcadika”, amely leíró név és el is mondja számunkra mikor zajlik az esemény.

Zászlóba öltözik ilyenkor az ország

Mindenhol zászló

Szeptember 18-án ünnepli az egész ország az első chilei kormány megalakulását, ami 1810-ben történt ezen a napon. Mindig kiemelik, hogy nem a függetlenségüket ünneplik, hanem ezt! Visszaolvastam a korábbi blog bejegyzésemet 2018-ból és én is hibásan írtam le anno mi is az ünneplés oka. A függetlenség csak 1818 február 12-én született meg Bernardo O’Higgins vezetésével. Szeptember 19-én pedig a hadsereg napját ünneplik, a chilei hadsereg összes sikerét és ezen a napon ’Parada Militar’, vagyis katonai parádét/menetelést tartanak Santiago-ban az O’Higgins parkban. A szeptember 19-ét 1819 óta ünneplik, de hivatalosan és törvényileg csak 1915 óta. Ennek köszönhetően mindig két munkaszüneti nap van egymás mellett, amit gyakran kiegészítenek még egy párral.

Itt nem csak arról van szó, hogy pár tűzijátékot feleresztenek és kiadják pihenőnek ezeket a napokat, hanem egy olyan esemény ez, amit egy egész ország egy teljes héten keresztül élvez és ünnepel. Ebben az évben, mivel szerdára esett szeptember 18, a teljes hét szabad volt, de ez azt jelentette, hogy már előző hét pénteken neki láttak az emberek bulizni. A legnagyobb csapás, ami érheti ezt a nemzetet, ha ez a két nap szombat-vasárnapra esik.

Az én fogadócsaládomnak emellett még azért is fontos a szeptember, mert több családtagnak is szülinapja van, amelyet mindig együtt ünnepelnek. Szeptember 14-én tartották az összejövetelt, amit azzal szoktak feldobni, hogy mindig van valami tematika. Most szuperhősöknek kellett beöltözni, de a csavar az volt, hogy a lehető legbénább jelmezt kell összerakni. Én Batman voltam és egy fekete szemeteszsákból összetákolt jelmezem végül nagyon viccesre sikerült. A fogadóanyukám nagynénje, testvére és családja érkeztek Rancagua-ból, hogy együtt legyenek velünk.

Igen, én vagyok az a Batman szemeteszsákból

Szeptember 15-én a fogadótesóm barátja hívott meg a családi ünnepükre. Az egyik kedvenc dolgom új chilei családok életébe belelátni, mert hasonlóan, de mégis annyira eltérően ünneplik meg az eseményeket. Például az én fogadócsaládom nem szokott jellegzetes chilei játékokat játszani, de itt kipróbáltam egyet, aminek az volt a lényege, hogy érméket dobáltunk egy láda homokba, ahol ki volt feszítve egy madzag. Aki eltalálta a madzagot vagy pont alá esett, kapott egy pontot. Aki pedig először elért 5 pontot megnyerte a 10.000 pesót. Rayuela-nak vagy tejo-nak hívják ezt a játékot. Nem én nyertem, de nagyon vicces és szórakoztató volt. Szintén itt próbáltam ki a „chicha en cacho”-t, vagyis egy kürtből fogyasztottuk el a chichát. Ez egy kukorica erjesztéséből készült ital, aminek az íze nekem nagyon hasonlít a mustéhoz. A chicha en cacho hagyománya pedig szintén kapcsolódik a szeptemberhez, mivel 1948-ban az akkori miniszterelnök Gabriel González Videla ilyen módon koccintott és emlékezett meg szeptember 19-én. Ez olyannyira bejött az embereknek, hogy megmaradt a mai napig és a mindenkori miniszterelnök, így ünnepel és koccint.

Chicha en cacho kipróbálása

Szeptember 16-án pedig a fogadócsaládom ünnepelt otthon. Megtanítottak cueca-t táncolni, ami az itteni néptáncnak felel meg. Amikor itt voltam anno, elkezdtem megtanulni az iskolában, de sosem jutottam a végére, mert haza kellett menjek a csereévem végeztével. A legkisebb fogadótesóm pedig most végzős és szokás, hogy ilyenkor táncolják ezt a táncot az egész iskola előtt. Minden más évfolyam is táncol csak eltérő táncokat. Én Rapa Nui táncot táncoltam 2018-ban, ami a Húsvét-szigeteki jellegzetesség. A cueca mellett salsa-t is táncoltunk, hasznosítani tudtam az egyetemen megtanult lépéseket. Egy félévet jártam salsa-ra, mint testnevelés, de mindenképpen megérte.

Szeptember 17-én nyitottak meg az úgynevezett ’fonda’-k, ami a szíve és lelke az ünnepnek. Úgy kell elképzelni, mint egy vásár, ami négy részre oszlik. A kajás sátrak, ahol húst hússal és még egy kis hússal tudsz venni. Az italos sátrak, ahol terremoto-t árulnak leginkább. A terremoto, ami szó szerint azt jelenti: földrengés, olyan koktél, amibe pipeno-t tesznek (chilei édes fehér bor típus), gránátalma szörpöt és ananász fagyit. Rendkívül veszélyes, mert édes és nem érződik rajta, hogy lenne benne alkohol. A gyerekeknek készülő verziót temblor-nak nevezik, ez a chileiek kifejezése a kis földrengésre – vagyis minden földrengés Richter skála szerinti 6 alatt – és ebben a verzióban ananászlé van a bor helyett. Az ultra erős verziót pedig tsunami-nak hívják, ebbe tesznek még egy shot pisco-t, ami a chilei ital. A harmadik szekciója a fonda-nak, pedig a játékok. Van célbalövéstől megkezdve, a bingo-n keresztül, a vidámparki játékokig minden, amit csak el lehet képzelni. A negyedik rész pedig a kirakodóvásár, itt az edényektől kezdve, a játékokon keresztül, a cipőig mindent be lehet szerezni. El lehet képzelni, hogy az ember kijön ide délben és eltudja tölteni az egész napját, csak pénz kérdése, hogy mivel és mennyit.

Ilyen és ehhez hasonló játékokat lehet élvezni

Kajáldák Limache-ban a fondában

Az én fogadócsaládom az elmúlt években, mióta elmentem belevágott egy bizniszbe, így ők is árultak a Limache-i fondában. Ők italokat árultak, a már említett terremotot és változatait, de emellett pisco sour-t is – amiről ők leginkább híresek, a nemzeti ünnepen kívül ezt szokták leginkább árulni -, illetve általánosabb italokat, mint: mojito, aperol spritz stb. Kedden én is ellátogattam hozzájuk, hogy megnézzem, hogyan árulnak. Vásároltak tőlük sokan és nagyon jó hangulatot teremtettek a kis standjuknál, de könnyűnek nem nevezhető azért a helyzet, mert nagyon sok a konkurencia.

Bár a nap mindjárt lemegy, az éjszaka csak most kezdődik a fondában

A híres neves Terremoto

Szeptember 18-án a legtöbb család otthon ünnepel, de mivel az én fogadócsaládom árult, így én ezt a napot az egyik legjobb barátommal és családjával töltöttem, akik meghívtak magukhoz. Újra beleláthattam egy chilei ünneplésbe és ezen alkalommal sem csalódtam. Sárkányt eregettünk és fajátékokkal játszottunk Olmué mellett a hegyek közötti kis családi telken. Sokat beszélgettünk és készítettek nekem vega menüt is, így finomat is ettem. Este pedig, mi a fiatalok, elmentünk Vina-ba a Sporting nevezetű fonda-ba, ami az egyik legnagyobb a régióban. Sajnos kb. 1 órát voltunk ott, amikor olyannyira leszakadt az ég, hogy a legtöbb sátrat lezárták és az emberek vagy áztak az esőben vagy pedig hazamentek. Mi a második csapatba tartoztunk, így hamar véget ért az este. De másnap, szeptember 19-én visszatértem egy csapat régi osztálytársammal és akkor zárásig voltunk, kiélvezve minden percét a helynek!

A barátaimmal a Vina del Mar-i fondában

Sajnos a sok program és látogatás miatt kimerült a szervezetem és lebetegedtem, így számomra a szeptember 20, 21, 22 már csak a pihenésről szólt, de a vérbeli chileiek a legvégéig ittak és ettek. Fel kellett készítsem magamat testileg és lelkileg a szeptember 25-én induló utamra északra! De mielőtt még erről írnék, egy pár utat és kirándulást még megosztok az első három hetemről Chilében.

Folyt.köv.