Pingvinek és Nobel-díjas költők

 A viszonylag kevés nap miatt, amit ezen a vidéken töltöttem, úgy döntöttem, hogy két egynapos túrára befizetek. Legyen időm mindenre, amit szeretnék itt megcsinálni. Az első túra a Valle del Elqui-be tartott, vagyis az Elqui völgybe, ami kedvelt célpontja a chileieknek. A nevét a folyóról kapta, ami itt kanyarog. Ahogy említettem az előző blog bejegyzésben, La Serena városát elhagyva a mikroklíma gyorsan változik, így maga a völgy leginkább a gyümölcstermesztésre alkalmas, mediterrán hangulatot árasztott számomra. Sok szőlő ültetvény található itt, amit nem bor, hanem pisco készítésre használnak.

Ilyen szép helyen készül a pisco

Az egyik állomásunk egy helyi pisco készítő üzem bemutatása volt. Törvény van róla, hogy csak az Atacama és Coquimbo régióiban lehet piscot készíteni Chilében. Ebből kifolyólag pl. ebben az üzemben van egy speciális pisco, amihez a szőlőt Patagóniából küldik, itt elkészítik, majd visszaküldik a kész üvegeket. A pisco az az ital, amit a chileiek és a peruiak is magukénak mondanak. Hogy kié is valójában? Őszintén mondva, fogalmam sincs, valószínűleg leginkább mindenkié. Mint anno Sebastian Pinera, chilei miniszterelnök mondta: „A pisco azé, aki megissza.” Nem ez az első és nem is az utolsó ital/kaja, amin két ország veszekszik egymással. 

Pisco Elqui főtere

Kicsi, de hangulatos város Pisco Elqui

Peruban van Pisco nevű helység, Chilében pedig Pisco Elqui, ahová szintén eljutottunk a túra alatt. Az biztos, hogy mindkét országban készítik és szeretik is az emberek ezt az italt. Ez egy 35 és 50 %-os alkoholtartalom közötti borpárlat. Tisztán csak a nagyon jó minőségűeket fogyasztják, leginkább koktélokba rakják. A legismertebb a pisco sour, ami rengeteg íz változatban létezik, de az alap verziójába az alábbiakat rakják: pisco, citromlé, tojásfehérje, glükózszirup és jég. A környéken specialitás a papaya sour, mert sokat termesztenek itt belőle. A chilei fiatalok másik verziója, ahogy fogyasztják az a piscola, ami lényegében pisco és Coca Cola sok-sok jéggel.

Az Aba Pisquera-ban voltunk túran

Sokfajta opciót árulnak

A másik dolog, amiről olyan híres ez a terület a pisco mellett: a déli félteke legtisztább egének tartják, aminek köszönhetően több csillagvizsgáló is található a környéken, mint pl. a Tololo vagy a Pachón. Több nemzetközi szervezet is közös költségekkel telepítette őket és a világ minden részéről érkeznek kutatók. Építettek a turisták számára látogatható csillagvizsgálót is, ez a Mamalluca nevű. Miért is annyira jó itt csillagokat vizsgálni? Kevés a város a környéken, így alacsony a fényszennyezés, illetve éves szinten 300 napon tiszta az ég.

Látkép az Elqui-völgyben

Itt még nem ért véget az, hogy miért is híres és fontos ez a völgy a chileiek számára. Itt született és nőtt fel Gabriela Mistral, az első latin-amerikai Nobel-díjas szerző. Vicuna városkájában született, élt La Serena-ban, majd Montegrande-ban, amit mindig is a valódi otthonának tekintett. Az apja elhagyta őket, édesanyjával és féltestvérével élt. A féltestvére fontos szerepet játszott az életében, Emelina Molinda, ő volt az első tanítója. Montegrandeban a saját házukban alakítottak ki iskolát és a testvére és édesanyja tanították őt és a helyi gyerekeket is.

Bejárat a múzeumhoz

 Az életéről könyveket lehetne írni, így csak a völgyhöz való kötődést szerettem volna leginkább kiemelni, de mindenképpen érdemes beleásni magát az embernek ennek a csodálatos nőnek az életébe és munkásságába. Az ő életcélja az oktatás volt, reformokat hozott Mexikóban, Chilében és hatással volt egész Latin-Amerikára. Megérdemelt Nobel díjas költő, rengeteg nemzetközi szervezet támogatója, bejárta a világot, de sosem feledkezett meg arról, hogy honnan indult: folyamatosan támogatta pénzzel és eszközökkel a montegrandei gyerekek taníttatását. A házuk most egy látogatható múzeum, mindenképpen megéri megnézni. Érdekesség. hogy Gabriela Mistral mellett Chilének van még egy Nobel díjasa irodalom kategóriában, mégpedig Pablo Neruda, aki szintén egy érdekes személyiség volt – erről esetleg majd egy külön bejegyzésben írok.

Közös kép Gabriela Mistral szobrával Vicuna főterén

 

A másik célpontom az Isla Damas és Isla Choros volt. Chile partjain a Humboldt-áramlat miatt elképesztően hideg a víz, ami egy eltérő állatvilág kialakulását eredményezi. Ennek köszönhető az, hogy pingvinek élnek egy olyan parthoz közel, ami az Atacama-sivatag kezdete. A Humboldt-pingvinek az Isla Choros nevezetű szigeten éldegélnek és irtó cukik.

Punta Choros kikötője, innen indult a hajónk

A Humboldt-áramlat okozza, hogy hideg víz áramlik fel az óceán mélyéről, ami telis-tele van foszfátokkal és nitrátokkal, amelyek a tengeri élőlények bomlástermékei. Ezek fontos tápanyagok, lehetővé teszik a fitoplanktonok jelenlétét, ez pedig a halak, madarak és emlősök étel forrását biztosítja. Ez a rendkívül tápanyag dús környezet vezet ahhoz, hogy teljesen eltérő ökoszisztéma alakul ki. A halakban gazdag területek a halászoknak is kedveznek. Az „El Nino”, vagyis fiú nevezetű meleg áramlat, amely rendszertelen időközönként jelenik meg, teljesen el tudja pusztítani az állat- és növényvilágot a tápanyagok hiánya miatt. Emiatt áll fenn az a helyzet, hogy a Humboldt pingvinek száma drasztikusan lecsökkent és védett állatokká váltak, mert szinte teljesen eltűntek 2015-16-ban.

Szürke időt fogtam ki, hideg szél is fújt

A túra egyébként csak azt a célt szolgálja, hogy el tudjon az ember jutni a hajó kiindulási pontjára, ami lehetséges tömegközlekedéssel is, de időigényes és nehéz. Általános dolog itt, hogy pl. ha a chileiek 5000 pesot kell fizessenek, akkor a külföldiek 15.000-et belépő díjként. Itt sem volt másképpen, így az 50.000 peso mellett, ami a túra ára, még nagyjából 10.000-et kellett fizessek. Legalább a hajókázás egész hosszú volt, vicces volt a túra vezető és az ebéd is benne volt az árban. Szerencsénk volt, mert elvileg nem szállhattunk volna partra a Damas szigeten a rossz időjárás miatt – kissé szeles volt – de megengedték végül a dolgozók. Viszont, ha valaki a parton megkérdezte volna, hogy jártunk-e a szigeten, azt kellett volna mondjuk, hogy nem. Inkognitóban sétálhattunk.

Szárítják a szárnyaikat

A Choros-szigetre nem lehet kiszállni, így védik a pingvineket és a rengetek ott fészkelő madarat is. A madárvilág elképesztő volt a környéken, emellett pedig két fajta oroszlánfókát és pingvineket láttunk még. 

Pihennek az oroszlánfókák a sziklákon, nem is kettő, hanem három van a képen! Ki találja meg a harmadikat?

Ő egy Humbold-pingvin, nagyon kicsikék

Ő pedig úgy döntött hátat fordít nekünk, így nehéz is kiszúrni hol van

Gazdag madárvilág

A szigetcsoport szigetei közül az egyetlen ahol ki lehet kötni és kiszállni, az a Damas. Két útvonal van kijelölve, aki gyorsan sétál, mint én, annak mindkettőre jut ideje az 1 óra alatt, amit adnak a visszatérés előtt. Az első útvonal, majdnem a sziget legvégéig elvisz – nem túl nagy, azt meg kell említsem – madarak köröznek közben fölötted, tele van kaktuszokkal. Nagyon jól éreztem magamat közben, teljesen beleszerettem a kissé kietlen tájba. A második útvonal pedig egy kilátóba visz fel, ahonnan be lehet látni az egész szigetet a magasból.

 

Kissé kietlen, de egészen varázslatos az Isla Damas, egy sirály pózolt a képen

Kaktuszokkal...

...és még több madárral

Folyt.köv.