Siklóernyőzés a sivatagban

 Újabb chilei nagyvárosba jutottam el, aminek a nevét már annyiszor láttam és hallottam, de semmit sem tudtam róla. Ebből kifolyólag én lepődtem meg a leginkább, amikor egy ideje már mentünk a városban és hirtelen egy nagy szakadék mellett kezdtünk leereszkedni a busszal, kilátással a tengerpartra és hatalmas homokdűnékre. Mint kiderült, a városi rész, ahol én már azt hittem, hogy megérkeztem Iquique-be, az még csak az Alto Hospicio nevű település volt. Érdekes, mert Iquique az elhelyezkedése miatt – be van szorítva a tenger és a hegyek közé – nem tud terjeszkedni csak Alto Hospicio felé, ami így 20 év alatt háromszorosára növekedett. Ami miatt Iquique és az egész régió fontos, az hogy itt is található adómentes övezet, mint Punta Arenas-ban – legdélebbi nagyváros Chilében. Az elhelyezkedésük miatt van ez így: Iquique fontos kikötő, Bolívia tengeri kapujának is nevezik, Punta Arenas pedig fontos a Magellán-szoros és az Antarktisz szempontjából.

A tengerpart

Itt is nagy szerencsém volt a szállás terén, mert a Couchsurfingről megismert Leo és Paola fogadtak be az otthonukba arra a pár napra, amikor ott voltam, majd pár héttel később újfent, amikor visszatértem. Így összességében több, mint egy hetet voltam náluk, amit nagyon élveztem. Tökéletes volt az elhelyezkedése a lakásnak, tengerparti kilátással és még az épülethez tartozó medencét is használhattam. Leo fogorvos és Concepción-ból származik, ami egy nagyobb dél-chilei város. Paola pedig egy lengyel szabadúszó, aki éppen itt éldegél, ameddig tovább nem áll. Thaiföldön ismerték meg egymást és barátkoztak össze, ahol sok-sok éven át élt Leo is. Mondanom sem kell, hatalmas élmény ilyen érdekes személyiségeket megismerni, akiknek ennyi élménye és élettapasztalata van a világ minden részéről. Paola sajnos elfoglalt volt az idő nagy részében, ameddig a városban voltam, de Leo-val tudtam többet beszélgetni és még a homokdűnékhez is eljött velem.

Kilátás a városba érve a homokdűnékre

A medence, amit én is használhattam

Mivel a lakás közel volt a tengerparthoz, így már a legelső napomon lesétáltam és csodáltam a naplementét. Egy másik napomon végigsétáltam az egész partot oda és vissza. A lakáshoz közeli szakaszon nem lehet fürdeni a nagy hullámok miatt, de sétálni, sportolni, biciklizni, beszélgetni tökéletes. A Playa Cavancha a fürdésre alkalmas partszakasz, ami október ellenére is telis-tele volt – ez Chilében tavasznak számít, decembertől kezdődik a nyári szezon.

A belváros is megért egy sétát, bár azért fontos kiemelni, hogy minél beljebb sétál az ember a tengerparttól, annál kevésbé érződik biztonságosnak a város és annál koszosabb is. A főterén található egy óratorony, illetve a legelső dolog, amit kiszúrtam egy horvát étterem volt. Miért is van egy észak chilei nagyvárosban horvát étterem? Több hullámba vándoroltak horvátok, egyrészt a legészakabbi, másrészt a legdélebbi chilei területekre. Többek között a jelenlegi chilei miniszterelnök, Gabriel Boric is horvát felmenőkkel rendelkezik. A vándorlásoknak gazdasági és politikai okai voltak, nagy szegénységben élő családok próbáltak szerencsét ebben a távoli országban, amely tárt karokkal fogadta őket. Politikai szempontból az első hullámokat az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomó hatása okozta, majd az első világháború után Jugoszlávia instabilitása. Délen leginkább kereskedőkként, halászokként tudtak érvényesülni, északon pedig salétrombányákban dolgoztak. A horvát étterem mellett láttam, hogy horvát nemzetiségi iskolák is léteznek, bár valójában a nyelvet sem tanítják a gyerekeknek, csupán néhány hagyományőrző programot tartanak.

Az óratorony a főtéren

Horvát étterem

Amire nagyon vágytam, hogy Iquique-ben kipróbáljam a Parapente-t, vagyis a siklóernyőzést. 2019-ben már egyszer volt rá lehetőségem, szintén Chilében, de akkor Maitencillo-ban. 50.000 chilei peso-ba kerül egy ilyen, ami kb 20.000 Ft-nak felel meg. A tengerparton találkoztam a tandempilótámmal, akivel feltaxiztunk Alto Hospicio-ba, ahonnan indulnak a siklóernyőzők. Szép, napsütéses napunk volt és az ereszkedés nagyjából 15 percig tartott a tengerpartra. Végigrepültünk először a homokdűnék, majd az egész város felett. A levegőben lenni ilyen szabadon valami elképesztő érzés… madarak repülnek el pár méterre tőled, ha lenézel, láthatod a mini autókat és mini embereket. 

A repülés előtti képek

Innen indultunk

Kép a siklóernyőzésről

folyt.köv