Cuzco

Cuzco felfedezése

A szerencsétlen élmények után a Titicaca-tónál, végre boldogabb napok felé eveztem. Éjszakai busszal érkeztem meg Cuzco-ba – hajnal ötkor már ott voltam a főterén és órákon keresztül csendben ültem egy padon, figyeltem a város ébredését és próbáltam magamba szívni annak a varázslatos hangulatát, szinte mágikus atmoszféráját, amelyet nehéz szavakba önteni. Persze, az is közre játszott a hosszú üldögélésemben, hogy sehova sem tudtam még ilyen korán elmenni, a hostelem recepciója, a kávézók, reggelizők: minden zárva volt. Lassacskán elkezdtek szállingózni az árusok a főtérre, akik egyből megkörnyékeztek engem is. Azt nem tudták viszont, hogy nagyon rossz helyen kapizsgálnak, mert én elhagytam az összes pénzemet és bankkártyám sem volt. Udvariasan elhajtottam mindenkit.

Cuzco főterén a katedrális korán reggel

Az itt töltött napjaimat azzal kezdtem, hogy rendbe tegyem a pénzügyi helyzetemet a világ másik felén, mert enni és aludni kell valahol, azt pedig sehol sem adják ingyen. Annak ellenére, hogy a telefonomon tudtam kártyát használni, Peruban esszenciális a készpénz, mert rengeteg helyen csak azzal lehet fizetni. A pár nappal korábban megismert spanyol lányok voltak a megmentőim, illetve az ő Revolut kártyájuk, amire otthonról tudtak nekem utalni. Ezután együtt elmentünk egy bankhoz és vettek ki nekem készpénzt. A lányok azonban nemcsak ebben segítettek: lelket is öntöttek belém, amikor leginkább szükségem volt rá. Magukkal vittek várost nézni, kirángattak a rosszkedvemből és állandó társaságot jelentettek. Laura ápolónő Madridban, Nuria pedig állatorvos Mallorcán, ők voltak három napon keresztül a biztos pontom, többszörösen hálás vagyok nekik.

A már említett főtéren kezdtük a felfedezést. Három templom is található itt, mindegyik az 1500-as években épült a spanyolok által. A tér többi épülete is a koloniális időkből származik, az egész környék sajátos történelmi hangulatot áraszt – szinte el is felejti az ember, hogy egy nagyváros közepén jár. Bár számos épület és emlék tükrözi a spanyol örökséget, mégis az inka kultúra az, ami igazán áthatja a várost. Talán úgy is fogalmazhatnánk: Cuzco a spanyol város, amely inka alapokra épült. Ennek ékes példája a katedrális is, amely az egykori inka Viracocha palota helyén áll – inka alapokra és falakra építették a spanyolok az új, impozáns templomot.

Cuzco főtere, templomaival és gyarmati épületeivel
forrás: https://www.exoticca.com/uk/america/south-america/peru/cusco

forrás: https://www.machutravelperu.com/blog/cusco-main-square

A főtérről keskeny, kanyargós utcák vezetnek a San Blas negyed felé. Ez a város egyik legbájosabb része: kézműves boltokkal, galériákkal, hangulatos sikátorokkal, és persze sok turistával. A domboldalról csodálatos kilátás nyílik az egész városra – mi is elidőztünk egy-egy kilátópontnál. Az egyik kis piacon életem egyik legfinomabb gyümölcslevét ittam meg: hatalmas adag volt, alig bírtam befejezni, és mindössze 900 forintba került. 

San Blas negyedben

Bájos utcácskák

Legfinomabb gyümölcslé, amit eddig ittam!

Cuzco még turistaparadicsomként is teljesen megfizethető – ha az ember tudja, hol érdemes enni és inni. Erre az én kedvenc helyem vegetáriánusként a San Pedro piac volt, ahol kifejezetten húsmentes menüket is árultak 1500 Forintért. Emellett itt számtalan ismeretlen gyümölcsöt és ételt ki lehet próbálni.

Ilyeneket lehet enni párszáz forintért a piacon Cuzcoban

A város fölött, a közeli hegyekben található az egyik legismertebb inka rom, Saqsaywaman. A neve kiejtve leginkább úgy hangzik, mintha angolul azt mondanánk: “sexy woman” – ezt nehéz elfelejteni. A romok kisebb sétával elérhetők a városból, a belépő körülbelül 7000 forintba kerül. Mi végül nem vettük meg a jegyet, helyette inkább lovaglásra fizettünk be a környéki hegyekben, ami sokkal személyesebb élményt nyújtott. Háromórás túrán vettünk részt egy helyi család vezetésével, akik a saját lovaikkal vittek végig minket a hegyi ösvényeken. Útközben csodás kilátás nyílt Cuzco városára és a környező tájra, a távolból pedig jól látszottak Saqsaywaman cikcakkos kőfalai is.

A cikcakkos Saqsaywaman
forrás: https://freewalkingtoursperu.com/en/blog/sacsayhuaman-cusco-how-to-walk/

A túra során ellátogattunk a Hold templomához (Templo de la Luna) és a Q’enqo Chico romjaihoz is. A Hold temploma egy kőbe vájt, misztikus szentély, ahol az inkák minden bizonnyal szertartásokat, rituálékat tartottak. A hely atmoszférája különösen erős – vajon mit érezhettek, mit élhettek át itt anno azok az emberek?

Laurával a lovainkon a túránk alatt

A perui Szivárvány-hegyről (Vinicunca) minden bizonnyal mindenki hallott már vagy látott képeket. Amikor lehetőségünk lett volna meglátogatni, hó borította a hegyet, amely egyébként 5000 méter felett található. Így egy másik túraútvonalat, amit bár sokan csak „B” tervként emlegetnek, de számunkra abszolút „A” kategóriás élményt nyújtott. Korán reggel, már hajnal 5-kor összegyűjtöttek minket a szállásokról, és közel két órás út várt ránk a Palcoyo-hegyhez. Az odavezető út önmagában is gyönyörű volt: zöldellő völgyeken haladtunk keresztül, a hegyoldalak pedig tele voltak lámákkal és alpakákkal. A hegyre egy rövid séta vezetett fel, viszont 4900 méter felett egy rövid túra is nagy kihívást jelent az oxigénhiány miatt. A kilátás azonban minden fáradtságot megért: láttunk egy vörös színű völgyet, valamint több „szivárványhegyet”. A hegyek színességét különböző ásványi rétegek hozták létre, nagyon egyedi természeti jelenség. A híres Vinicunca nincs messze innen, de a mi túránkról nem látszott.

4975 méteren Laurával és Nuriával, a háttérben látszanak a színes hegyek

Ezek a kilátások varázslatosak

Megjegyzés: Sajnos az ellopott telefonommal együtt a képeim nagy részét is elvesztettem, így kölcsönöztem pár képet az internetről a források megjelölésével. Időhiányban pedig sajnos nem volt időm több helyet megnézni a városban, pedig ennél sokkal több van ott! Remélem lesz lehetőségem visszatérni egyszer.

folyt. köv.