Az első hetek

Mióta megérkeztem Chilébe nagyon gyorsan történnek az események. Viszont olyan sok történés van, hogy nem 3 hétnek tűnik az ittlétem, hanem több hónapnak.

Az első és legfontosabb dolog a család. Kezdünk összeszokni és beállni egy mindennapi kerékvágásba. Az első hétvégén elvittek az óceánhoz Viña del Mar-ba, amit akkor láttam először életemben. Teljesen más volt a hangulata, mint egy tengernek.

Az óceán Viña del Mar-ban

Sárkányeregetés a fogadó tesókkal

 Múlt héten pedig Rancagua-ban voltunk, ahol a nagypapa és további rokonok laknak. Az ilyen családi pillanatok az olyanok, amiket sosem tudna az ember egy másik országban kipróbálni, ha csak utazik.

Családi vacsora Lo Miranda-ban

A második dolog, amiről írni szeretnék az a suli:

-        egyenruha hordása kötelező

-       az én iskolámban nincs fűtés, ezért mindig fázom, és mindenki kabátban van egész nap

-        az órák sokkal lazábbak, mint Magyarországon

-       8-kor kezdődik a tanítás, három 90 perces és egy 45 perces óra van délelőtt

-       az ebédszünetben haza lehet menni, vinni kaját a suliba vagy elmenni valahova enni

-       a délutáni órák 15:15-kor kezdődnek és 90 percesek

-      hetente egy tesi óra van, amin a Rapa Nui (Húsvét-szigeteki) táncot tanulja az egész 11. évfolyam és szeptemberben fogjuk előadni

-        matek, biológia és humán osztályok vannak

A matek osztályba kerültem, ahol nyilvánvalóan sok matek óra van. Viszont trigonometriát vesz az osztály, ezért fogalmam sincs a dolgokról. De ez a többi órán is ugyanígy van. Az időmet általában spanyol tanulással töltöm, de előfordult egyszer-kétszer, hogy dolgozat közben elaludtam. Az egyenruhát nagyon élvezem, mert Harry Potteres a hangulata és reggelente nem kell gondolkozni, hogy mit vegyek fel. 

A sulim

Az egyenruhám

Évfolyamtársakkal

A spanyol nyelvet, mielőtt idejöttem elkezdtem tanulni, de csak az alapokat sikerült átvenni. Viszont azt vettem észre, hogy napról napra egyre többet értek abból, ami körülöttem történik. Az első napokban össze voltam zavarodva és folyton mosolyogva bólogattam. Így három hét elteltével, ha lassabban beszélnek hozzám, akkor körülbelül már megértem. Viszont, ami nehezíti a nyelv elsajátítását az, hogy a chileiek eszméletlen gyorsan beszélnek. Plusz rengeteg szlenget használnak. De nagyon sokat segítenek és valljuk be: van időm bőven a suliban tanulni.

A barátszerzést is sikeresnek tekintem. A chilei emberek nagyon nyitottak, vidámak és közvetlenek. Minden találkozásnál egy puszival köszöntik egymást vagy öleléssel. Ennyi puszit még soha életemben nem kaptam, mert ha bemennek egy helyiségbe szinte mindenkinek adnak, még ha nem is ismerik annyira. A nevekkel bajban voltam az elején, és még mindig rengeteg embernek nem tudom a nevét, aki bemutatkozott. Az egyik baráti társasággal hétvégén elmentünk Viña del Mar-ba, ahol találkoztam egy francia lánnyal, akit egy csoportból ismerek. Az óceánparton sétáltunk és a legfinomabb chilei kaját, completo-t ettünk.

Zene órán

Viña del Mar-ban a barátokkal

Laurie-val, a francia lánnyal

Completo, hot-dog tele paradicsommal, avokádóval és majonézzel

Összességében az első három hét nagyon jó volt a sok nehézség ellenére is. És egyre jobban érzem magam, ahogy jobban megy a spanyol. A családban is egyre kényelmesebb és felszabadultabban tudok viselkedni. 

Csatolok két videót, az egyik Chiléről van, a másik pedig magáról Viña del Mar-ról.