Santiago de Chile

A legutóbbi bejegyzésem óra már hazaértem Magyarországra, de ettől függetlenül le fogom írni az eddig kimaradt élményeket. Mindegyikről úgy tudok írni, mintha tegnap történt volna, mert minden egyes ottani pillanatokat leírtam egy naplóba (pontosabban összesen négy darabba, mert az első már októberben betelt). A hazatérésről pedig egy másik bejegyzésben mesélek.

Az Atacama-sivatagból megérkeztünk Santiago de Chilebe, ahol csak mi hárman maradtunk, Anyával és Kingával, mert a fogadó családnak haza kellett mennie. Azt kell tudni Chile fővárosáról, hogy körülbelül 6 és fél millió ember él itt, az Andok veszik körbe a várost, aminek elképesztő látványa van. Egy nagyon modern városnak nevezném, a belvárosban történelmi helyeket fedezhetünk fel. Szennyezettsége miatt, a chileiek többsége nem szereti, aminek az oka, hogy hegyek között van es beragad a szmog. Nekem, viszont sikerült belelopnia magát a szívembe a pár alkalommal, amikor eljutottam ide. Január 29-én délután két óra körül érkeztünk meg a reptérre, ahonnan transzferrel egy óra alatt be is értünk a belvárosba.

Kilátás a szállásunkról

 Szálláskeresési tehetségemnek köszönhetően nagyon jó elhelyezkedésű szállásunk volt, amihez még medence is tartozott, ahol a nagy meleg miatt meg is mártóztunk. Így felfrissülve indulhattunk el Santiagót felfedezni. Megnéztük a Plaza de Armas-t, “Fegyverek tere”, ami a város főtere. Nagyon nagy élet volt a parkban, sok árus, szaladgáló gyerekek. A tér egyik oldalán pedig ott magasodott a bazilika, ami kintről is nagynak tűnt, de mikor beléptél, akkor jöttél csak rá, hogy valójában milyen hatalmas.

A Plaza de Armas

"Santiagóban, Chile fővárosában körülbelül két napot töltöttünk el. Az egyik legnagyobb élmény a Dél-Amerika második legmagasabb épületének 60. emeletéről elénk táruló látkép volt. Santiagót hatalmas hegyek veszik körül, melyek azonban a nagy szmog miatt gyakran nem látszanak. Nekünk sem volt szerencsénk, csak a körvonaluk rajzolódott ki, azonban a látvány még így is elképesztő volt. A szállásunk egy felhőkarcoló 22. emeletén volt, ahonnan szintén szép kilátásunk volt, de első éjszaka valahogy nehezen jött álom a szememre annak tudatában, hogy Chile híres a földrengéseiről. A városban nagyon tetszett még a sok pesti Váci utcára emlékeztető sétálóutca, valamint az igazi dél-amerikai életérzést átadó nyüzsgő főterek." Ilyés Kinga

A bazilika

Az utcákon sétálva igazi európai hangulatom volt, mert a belvárosra jellemzők a magas bérházak pont, mint Budapesten. A Bellas Artes városrészben, “Szép Művészetek”, mindenhonnan utcai zenészek dala szólt, festmények, graffitik a házak falán. Nagyon jó hangulatban sétáltunk. Eljutottunk egészen a La Moneda-ig, ami chilei köztársasági elnök székhelye. Folytattuk volna a felfedezést, de már szinte teljesen besötétedett, így elmentünk egy szupermarketbe vásárolni, majd a szállásunkra és kipihentük magunkat a másnapi kalandokra. Vagyis így gondoltuk volna, de valóságban, megérkeztünk a szállásra, ott kellemetlen meglepetés várt, a légkondi vize eláztatta Kinga ágyát. Ez kicsit kalandosabbá tette az esti programunkat, de végül ezt is sikerült megoldani.

Anya és Kinga élvezik a chilei életet

Chilei hűsítő ital: mote con huesillo

Nagyon jó hangulatban sétáltunk. Eljutottunk egészen a La Moneda-ig, ami chilei köztársasági
elnök székhelye. Folytattuk volna a felfedezést, de már szinte teljesen besötétedett, így elmentünk egy szupermarketbe vásárolni, majd a szállásunkra és kipihentük magunkat a másnapi kalandokra. Vagyis így gondoltuk volna, de valóságban, megérkeztünk a szállásra, ott kellemetlen meglepetés várt, a légkondi vize eláztatta Kinga ágyát. Ez kicsit kalandosabbá tette az esti programunkat, de végül ezt is sikerült megoldani.

A második napunkat gyors reggelizés után meg is kezdtük. A Cerro Santa Lucia-nak a tetején lévő kilátóhoz másztunk fel, és körbesétáltuk a parkot. A kis heggyel szemben voltak ajándék- és ékszerboltok. Vettünk az úgynevezett, lapislazuli-ból készült ékszerekből. Kevés helyen található meg ez a gyönyörű kék kő.

Cerro Santa Lucia bejárata

A Cerro San Cristobal volt a második úti célunk, ahova felvonóval mentünk fel, ott élveztük a gyönyörű látványt, majd egy másik városrészbe, úgynevezett “telefericoval” jöttünk le. Ez sífelvonóhoz hasonlított, 4 személyes kis kabinok voltak. Las Condest fedeztük fel a délután folyamán. Először a Costanera Centerbe mentünk, ami Latin-Amerika legnagyobb épülete, irodaházaknak, bevásárlóközpontnak és a legtetején kilátónak ad helyet.

A Costanera center

"Az Atacama sivatag nyugalma után Santiago de Chile pezsgésébe vetettük magunkat. Várt ránk 3 nap a több milliós metropoliszon. Nem győztünk rácsodálkozni a jelen és a múlt, a modern és a hagyományos egymás melletti összhangjára. Az utcák az árusok és utcazenészek által vidám és színes világa, az emberek nyugodtsága egy-kettőre elvarázsolt bennünket, róttuk az utcákat és nem győztünk betelni a hangulattal.  Igazi világváros, itt található a Costanera Center, ami Dél Amerika legmagasabb felhőkarcolója, aminek a felső szintjére latin Amerika leggyorsabb liftje repít fel. Nagy élmény volt a teleferico-ról (drótkötélpálya) felülnézetből rálátni a városra, az őt körül ölelő hegyeket csodálni, melyek oly magasak, hogy időnként nem tudja az ember, hogy hegyet vagy felhőt lát a távolban. Santiago egy igazi világváros, a szívünkbe lopta magát reméljük, még viszontlátjuk." Ilyés Annamária

Kilátás a Sky Costanera kilátóból

 Itt találkoztunk Grétával, akit már említettem régebbi blogjaimban. Ő itt lakik Las Condes-ben és így körbe tudott minket vezetni. De legelőször felmentünk a Sky Costanera-ba, ahonnan egész Santiagot belátható volt. Gyönyörű látvány tárul az Alpok vonulataira, amint a város fölé magasodnak havas csúcsaikkal. Las Condes, avagy Santiago (egyik) leggazdagabb része. Telis-tele bankokkal, irodaházakkal és felhőkarcolókkal. Az élet sokkal másabb volt itt, mint Chile többi részén, az alapján amit mi láttunk pár óra alatt és amit Gréta mesélt róla. Minden esetre nagy élmény volt látni. Nagyon sok metrózás várt minket hazafele, majd alvás előtt be is kellett pakoljunk, mert reggel négykor jött értünk a transzferünk, hogy újfent eljussunk a reptérre. A következő úticél: Coyhaique, avagy ismertebb és tágabb nevén, Patagónia!