Santiago de Chile

A rövid, de annál tartalmasabb látogatásom a fővárosba szeptember 6-án vette kezdetét 8:00-kor Viña del Marból. Mehettem volna negyed órával hamarabb vagy később, vagy lényegében bármikor, mert töménytelen mennyiségben indulnak buszok ezen az útvonalon. Én Flixbus-szal mentem, ami jelenleg próbál betörni a chilei piacra, így ultra olcsón adják a jegyeiket, oda-vissza összesen 2000 Forintnak megfelelő pesoba került. A Pajaritos nevezetű állomásra érkeztem be, ahol már várt Benjamin és az apukája.

Benjamin volt az egyik fő oka a kiruccanásnak. Ő egy teljes évet töltött el Nyíregyházán cserediák program keretében, amikor 11.osztályos voltam, ott ismerkedtünk meg. Ugyanekkor volt ott még Bruno Argentínából és Luigi Brazíliából, akiket szintén szeretnék meglátogatni az év során. Ők ismerik az én mindennapjaimat, a családomat, az iskoláimat, de most én is bele láthattam, egyelőre még csak a Benjamin életébe. Megismertem a szüleit, a testvérét, az unokahúgát és a kutyusát is, akikről annyi képet mutatott annak idején.

Santiago egy hatalmas város, majdnem 7 millióan lakják, ha a vonzáskörzetét is beleszámítjuk. Mi a véleménye a chileieknek a fővárosról? Kétféle ember létezik: az egyik, aki szereti, általában ők itt születtek vagy ide költöztek egyetem/munka miatt és maradtak is. A másik pedig, aki „Santi-asco”-nak nevezi, vagyis „Santi-undorító”-nak. Elég sok itt született ember elhagyja a várost, mások pedig soha (de tényleg soha) nem is gondolnának rá, hogy ide költözzenek. Az Andok lélegzetelállító vonulatai veszik szinte teljesen körbe a várost, így egyfolytában hatalmas szmog van, emiatt bírálják sokan.

Kilátás a Cerro Santa Lucia-ról, ilyen elképesztő módon magasodnak a hegyek a város fölé

 Ennyi ember és ilyen természeti adottság mellett nem is csodálom. Ha ennél mélyebbre ásunk, valószínűleg politikai és életmódbeli eltérések is szítják a feszültséget. Sokan panaszkodnak, hogy az országba befolyó pénzek nagy része Santiago-ba kerül, centralizált az ország, míg északon vagy délen sokkal elmaradottabb a közlekedés, az iskolák, az egészségügy és az élet. Plusz a nagyvárosi létből kifolyólag több a stressz, napi több órát ingáznak, kompetitívebb, ez pedig egy viselkedésbeli, életfelfogásbeli különbséget is szül a vidéki emberekkel szemben. A másik kérdés a közbiztonság, egyes kerületeiben nem ajánlatos sétálni egyáltalán, máshol pedig este nem jó ötlet kóricálni. Ezzel kapcsolatban, viszont teljesen őszintén szólva: sehol sem ajánlatos Chilében éjszaka járkálni, itt nem csak a fővárosról van szó. Ha mégis megteszed, ne tedd ezt egyedül, illetve igyekezz fapofával, telefonnal a zsebbe rejtve és gyorsan:)

Benja a Maipú nevezetű kerületben él, ahol majdnem fél millióan laknak. A megérkezésem napján leginkább ezen a környéken sétáltunk, megmutatta az iskoláját, elmentünk a plázába. Csakis kertes házak vannak az egész kerületben, ennek köszönhetően az egyik legnagyobb kiterjedésében is. Mindeközben megállás nélkül beszélgettünk, négy évnyi bepótolnivalónk volt 3 nap alatt.

Esti kilátás az ablakomból

Az első teljes itt töltött napomon egy késői reggeli után egyedül keltem útra, mert Benjaminnak egyetemre kellett mennie. Két találkozóm is le volt beszélve erre a napra, az első Joaquin-nal. Az iskolában a padtársam volt egy ideig és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ő most fejezte be az egyetemet Santiago-ban, színművészetet tanult és jelenlegi álláspontja szerint rendező szeretne lenni, próbálgatja is a szárnyait. Las Condes nevezetű kerületben találkoztunk, ami az egyik leggazdagabb rész a fővárosban.

Las Condes-ben található a Costanera Center, ami a legmasabb épület Dél-Amerikában 297 méterrel

Itt szerettünk volna ebédelni az egyik kedvenc helyén, de végül nem voltunk még éhesek és elindultunk felfedezni a belvárost. Másfél órányi sétafikálás után, megkóstoltam az első török ételemet Chilében. Itt nincs minden sarkon, mint Budapesten, inkább számít kuriózumnak, mégis egy olcsó opció, ha valami gyorsat akarsz enni. Egyáltalán nem hasonlított az otthoni török ételhez, ez chileiesítve volt, tettek bele avokádót. Gondolom az otthoni is magyarosítva van, szóval egyszer mindenképpen el kell menjek Törökországba az igazi kebabot megkóstolni.

Kívülről egészen rendben van ez a templom, de...

...belül le van égve teljesen, ez a 2019-es chilei lázadás egyik maradványa

A Plaza de Armas, ami elengedhetetlen része egy chilei városnak, hétfő ellenére is telis tele volt emberekkel. Láthatóan nem turistákkal, hanem helyiekkel. Két említésre méltó épület a főtéren a katedrális és a posta. A központi posta helyén 1846-ig funkcionált a parlament, majd átköltöztek a mai napig működő La Moneda-ba. A mostani épület 1882-ben épült meg, azóta is postaként üzemel.

A posta épülete

 A katedrális 1748 után kezdett épülni, ami egészen 1800-ig eltartott. Ide szerencsére még ingyen be lehet menni a legtöbb európai társával ellentétben.

A katedrális eléggé be van szorítva a modern épületek közé

Versenybe szállhat az európai társakkal

A közös utunk a Palacio de La Moneda-nál ért véget, ami 10 perc sétára van nagyjából a főtérről. Egykor pénzverde volt, a nevét is innen kapta. Miközben idejutottunk, elhaladtunk az igazságügyi palota mellett, ami szerintem szebb, mint maga a parlamentként funkcionáló La Moneda. 

Az igazságügyi palota és az előtte álló rendőrautó

Joaquín és én, meg a kordonok mögött bujdosó La Moneda

A második találkozómig még volt pár órám, amit kitöltöttem azzal, hogy ittam Mote con Huesillo-t, majd felmásztam a Cerro Santa Lucia-ra. A Mote con Huesillo egy érdekes chilei frissítő, ami bizarrul néz ki és megosztó az emberek között, de nekem az egyik kedvenc dolgom ezen a világon. Egy édes, kicsit fahéjas hideg lében vannak a mote nevezetű, kissé rágós, búza golyócskák, illetve egy vagy két darab ’huesillo’, ami szárított barack. Tudom, ezek után sem lett hívogatóbb, de mindenképpen ajánlom a kipróbálását, főleg Santiago-ban, eddig itt ittam a legfinomabbat!

Eskü finom! Bár ebben kicsit sok volt a búza golyócska.

 Két hegy is található a belvárosban, bár ebből az egyik inkább dombocska. A Cerro San Cristobál-ra most nem jutott időm, de évekkel ezelőtt már kétszer is voltam ott. A sokkal kisebb, de nem kevésbé elképesztő hely a Cerro Santa Lucía. Tempósan 15 perc alatt megmászható a jól kiépített utakon, fent pedig vár a panoráma a teljes városról. Majdnem fél órát üldögéltem fent, de ha nem kellett volna időre mennem, valószínűleg többet is tudtam volna.

A távolban a Costanera és még távolabb a hegyek sejlenek fel

Coni-val találkoztam, akivel szintén osztálytársak voltunk gimnáziumban, ő is Santiago-ban tanul. Ha nagy lesz geológus lesz, de még nem teljesen tudja pontosan milyen részen szeretne munkálkodni. Ő is volt cserediák, azutáni évben miután én Chilében voltam. Németországban töltött kb 7 hónapot, majd a Covid teljesen elsöpörte az évét. Mielőtt ez megtörtént én pont megtudtam őt látogatni 2020 márciusában és 3 csodás napot töltöttünk együtt Köln környékén. Majdnem 4 év után pedig Santiago-ban futottunk újra össze és a Barrio Italia-t, vagyis ’Olasz Kerületet’ fedeztük fel. Ez egy bohémabb része a városnak, rengeteg étteremmel, bárral és kézműves termékeket áruló bolttal.

Barrio Italia hangulatos városrész

Coni-val egy sörrel zártuk le a napot

A második és egyben utolsó teljes napomon, Benjamin-nal indultunk el kirándulni. Igazából egy célpontunk volt, de mivel olyan nagy a város az egész napunkba beletelt. Majdnem 2 óra volt csak odajutni busszal, de közben lényegében bejártuk széltében Santiago-t. A Templo Bahá'í a város legszélén található, felfelé kell sétálni 35-40 percet vagy 1000 peso-ért, vagyis kb. 400 Ft-ért, felvisz egy kocsi 5 perc alatt. Fent pedig elterül a hatalmas főváros a lábaid előtt. A bahaí hit temploma különlegesen nézett ki, a nyugalom szigetén találtuk magunkat. Ez a hit a világ legfiatalabb önálló vallása és abban hisznek, hogy Isten küldte a nagy vallások alapítóit, mint Jézus, Mohamed, Buddha. Az itt töltött idő és séta után pedig elmentünk enni és kávézni, majd visszajutottunk Maipú-ba, ahol a délutánt a szüleivel együtt töltöttük el.

Benjamin-nal a templomnál

Festői a környezete

Alatta pedig elterül egész Santiago

Szerdán egy kora délutáni busszal indultam vissza Vina del Mar-ba, majd pedig onnan Villa Alemana-ba. Rövid volt az idő Benjamin-nal, de most csak ennyit tudtunk összehozni. Ki kell élvezni és értékelni annyit, amennyi jut.

Folyt.köv: Északra indultam!