La Serena, a templomok városa

Szeptember 25, ezen a napon vette a kezdetét az azóta is tartó végtelen élményekkel teli hátizsákos utazásom. Reggel a fogadó anyukámmal együtt indultam el a csomagjaimmal, majd metróval eljutottam Vina del Mar-ba a buszállomásra. A metrón csak egy gyors búcsúra jutott idő, de előző este egy igazi családi pizzázást tartottunk erre a célra. 9:00 körül indultam és 7 órás út várt rám. Több órán keresztül ebből, a tengerparton haladtunk, így egyáltalán nem unatkoztam. La Serena-ba eljutni már régi vágyam volt, nem jutott rá időm a csereévem alatt. Délután 4-kor be is futottunk a pályaudvarra, ahol Daniela várt engem. Ő a fogadó anyukám unokatestvére, orvosnő és kisfiával, Vicente-vel, meg a kutyusukkal, Sargi-val lakik. Ők fogadtak erre a pár napra, amit a környéken töltöttem. Ezen a délutánon csak beszélgettünk, elmentünk vásárolni és sétáltatni a kutyust. 

Úton La Serena felé

La Serena össze van nőve Coquimbo-val, hasonlóan, mint Vina del Mar és Valparaíso. A felosztás is hasonló, La Serena lényegében Vina del Mar, a modern épületeivel a tengerparton. Az biztos, hogy itt szívesebben fürödnék, mint Vina-ban. Sokkal jobbnak találtam a tengerparti szakaszt. Coquimbo olyan kicsit, mint Valparaíso, kikötőváros, dombokkal és egy ikonikus kereszttel. A két városban együtt mintegy fél millió ember él.

Sokan sportolnak a parton

La Serena a második legidősebb város az országban Santiago után, 1544-ben alapították. Az ezután következő években a város majdnem teljesen elpusztult a diaguita őslakosok támadásai által, akik a spanyoloknak sokáig ellenálltak. 1549 augusztus 27-én Pedro de Valdivia utasítására Fransisco de Aguirre kapitány alapította újra a várost. A diaguiták vezetőit lemészárolták, be volt tiltva a saját nyelvük használata és asszimilációra kényszerítették őket. Amit érdemes tudni erről az őslakos népről, hogy harmonikusan éltek együtt a természettel a spanyolok érkezése előtt, kerámiákat készítettek, földet műveltek, termesztettek zöldségeket és gyümölcsöket. Ezeket gyakran a tengerparti területeken vándorló changos népekkel cserélték el halakra, tengeri zsákmányokra.

Séta a tengerparton

A La Serena és a mellette található Valle del Elqui tökéletes klímával rendelkezik a földműveléshez. Ez volt az oka annak is, hogy a spanyolok mindenképpen itt szerették volna megalapítani ezt a várost, meg annak is, hogy a diaguiták itt éltek. Tengerparti-sivatagi éghajlatú, bőséges páratartalommal, ami alkalmas a földművelésre. Őszinte leszek, nem biztos, hogy ez a megfelelő megnevezése az éghajlatnak, de tükörfordítást használtam spanyolról, a helyiek pedig így nevezték meg (desierto costero con humedad abundante). Az óceántól távolodva változik a mikroklíma és itt már inkább gyümölcsfákat találunk meg. A helyiek a mai napig ügyesen használják ki a terület adottságait. Rengeteg papaya-t termesztenek itt, de nem a megszokott hatalmas méretűeket, hanem egy kisebb fajtát, ami erre a vidékre jellemző. A mikroklíma változása az ég színében is érzékelhető, konkrétan egy mediterrán jellegű területre lépünk át a Valle del Elqui-ben, gyönyörű kék éggel, a La Serena-ban jellemző reggeli szürkés helyett. Ennek az oka a hideg Humboldt-áramlat, amely hűvös tengeri ködöt generál, amely jelentősen csökkenti a hőmérsékletbeli ingadozásokat.

A szürke idő ellenére sokan szörfölnek...

...és horgásznak

Négy teljes napot töltöttem el itt, amelyből két napot városon kívül voltam: Valle del Elqui-ben és az Isla Damas-on, amelyekről a következő bejegyzésben írok bővebben. Egyik nap Danielaval és Vicentevel mentünk el a kisfiú nagyszüleinek a vidéki telkére és ott töltöttük az egész napot. Sétáltunk a környéken, csodáltam a tengert, a rengeteg virágot és a tájat. A matek szerint egy további napom volt, ekkor La Serenaban és Coquimboban voltam.

A vidéki táj

Rengeteg virággal

Virágzó kaktuszokkal

Sétáltam a tengerparton, ahol ilyenkor még kevesen fürdenek, de annál többen sportolnak. A több kilométeres parton jó érzés végig kalandozni, a végén pedig a város ikonikus világítótornyához érkezik az ember. Innen további 15 perc és az óvárosba érkezünk. Gabriel Gonzalez Videla, Chile miniszterelnöke 1946 és 1952 között, indította el a ’Plan Serena’-t, vagyis egy programot, amely keretében a belvárost teljesen felújította. A rendelet alapján semmilyen épület nem lehet 3 emeletnél magasabb, hogy ne rontsa a látképet. Ebben az időszakban készült el az Avenida del Mar is, amelyen végig lehet haladni a tenger mentén autóval is és összeköti a várost Coquimbo-val. Ekkor készült el a város reptere is. Miért foglalkozott és áldozott ennyi pénzt a miniszterelnök a városra? Azért mert itt született és nagyon szerette, nem egyedi eset a történelem során.

Avenida del Mar

Az ikonikus világítótorony

A belvárosra sokkal kevesebb időm jutott, mint szerettem volna. Tele van gyönyörű templomokkal, szinte minden sarkon, ezért a ’Templomok városának’ is szokták nevezni. A viszonylag kicsi óvárosban nagyjából 15 templom található meg. Az elsőt 1549-ben ugyanaz a kapitány kezdte el építtetni, aki a várost alapította, majd a többi templom szép sorjában épült.

Templom a Plaza de Armas-on, vagyis a főtéren

Egy másik templom a főtér mellett

Danieláékkal elmentünk Coquimbo-ban az ikonikus kereszthez. Cruz del Tercer Milenio, vagyis a harmadik évezred keresztje 93 méter magas és 197 méterrel a tengerszint felett található meg. 1999-ben kezdték el építeni és 2001-re lett kész. A keresztény egyház 2000 éves évfordulójára építették. Az alsó szinten egy templom és egy múzeum található meg. Lifttel lehet feljutni a tetejére, ahonnan panoráma nyílik az egész városra, illetve La Serenára is. Láttuk a hatalmas területet, ahol tartják az ország legnagyobb fonda-ját szeptemberben, a ’La Pampilla’-t. A fondákról írtam egy korábbi bejegyzésben. Látni lehet egy kis mecsetet is, amit 2007-ben adtak át és meglepő látvány Dél-Amerikában.

 

A kereszt távolból

Kilátás a kereszt tetejéről

Biztosan vissza fogok még térni ezekbe a városokba, mert egyrészt szívesen fürödnék és feküdnék a parton. Másrészt meg szeretnék a belvárosban sétálgatni és bemenni az összes templomba.

Folyt.köv.