Latin-Amerikai kalandozás

Szeptember 25, ezen a napon vette a kezdetét az azóta is tartó végtelen élményekkel teli hátizsákos utazásom. Reggel a fogadó anyukámmal együtt indultam el a csomagjaimmal, majd metróval eljutottam Vina del Mar-ba a buszállomásra. A metrón csak egy gyors búcsúra jutott idő, de előző este egy igazi családi pizzázást tartottunk erre a célra. 9:00 körül indultam és 7 órás út várt rám. Több órán keresztül ebből, a tengerparton haladtunk, így egyáltalán nem unatkoztam. La Serena-ba eljutni már régi vágyam volt, nem jutott rá időm a csereévem alatt. Délután 4-kor be is futottunk a pályaudvarra, ahol Daniela várt engem. Ő a fogadó anyukám unokatestvére, orvosnő és kisfiával, Vicente-vel, meg a kutyusukkal, Sargi-val lakik. Ők fogadtak erre a pár napra, amit a környéken töltöttem. Ezen a délutánon csak beszélgettünk, elmentünk vásárolni és sétáltatni a kutyust.  Úton La Serena felé La Serena össze van nőve Coquimbo-val, hasonlóan, mint Vina del Mar és Valparaíso. A felosztás is hasonló, ...

A rövid, de annál tartalmasabb látogatásom a fővárosba szeptember 6-án vette kezdetét 8:00-kor Viña del Marból. Mehettem volna negyed órával hamarabb vagy később, vagy lényegében bármikor, mert töménytelen mennyiségben indulnak buszok ezen az útvonalon. Én Flixbus-szal mentem, ami jelenleg próbál betörni a chilei piacra, így ultra olcsón adják a jegyeiket, oda-vissza összesen 2000 Forintnak megfelelő pesoba került. A Pajaritos nevezetű állomásra érkeztem be, ahol már várt Benjamin és az apukája. Benjamin volt az egyik fő oka a kiruccanásnak. Ő egy teljes évet töltött el Nyíregyházán cserediák program keretében, amikor 11.osztályos voltam, ott ismerkedtünk meg. Ugyanekkor volt ott még Bruno Argentínából és Luigi Brazíliából, akiket szintén szeretnék meglátogatni az év során. Ők ismerik az én mindennapjaimat, a családomat, az iskoláimat, de most én is bele láthattam, egyelőre még csak a Benjamin életébe. Megismertem a szüleit, a testvérét, az unokahúgát és a kutyusát is, akikről annyi ké...

  Érkezésem utáni pár napot azzal töltöttem, hogy ellátogattam az általam ismert/szeretett helyekre, illetve pár olyan helyre is sikerült eljutnom, ahol még nem jártam korábban. Ez fordítva is igaz, mert végül Valparaiso-ra, Concón-ra és Renaca-ra nem jutott időm. Így utólag durva belegondolnom abba, hogy 19 éjszakát töltöttem el ott és mégis ennyi minden kimaradt. Ennek a magyarázata viszont egészen egyszerű: olyan jól éreztem magamat ott, hogy néha a legjobb program, amit csinálhattam az volt, hogy egyszerűen otthon maradtam és a fogadócsaládommal voltam. Ami a legjobban hiányzott nekem Chiléből az így ki is derült… nem a városok és az utcák voltak, hanem a személyek és a mindennapok. Templom Quilpué-ben Villa Alemana Az első utam Villa Alemana-ba vezetett, ami valljuk be nem rendelkezik túl sok felfedeznivalóval. A neve azt jelenti: „Német falu”, ami sokat elmond arról kik alapították… 1896-ban német és emellett olasz bevándorlók telepedtek le itt. Ma 126.000 fő lakosa van, ...

  Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legjobb időszak arra, hogy meglátogassa Chilét, kétfajta válaszom létezik. Az egyik a józanész szerint diktált: az itteni nyár alatt, vagyis december-február között, mivel ilyenkor van lehetőség délre is látogatni Patagóniába, fürdeni az óceánban (ami nyáron is jéghideg, de kint legalább meleg van) és minden sokkal szebb a jó időben. A szívem szerint, viszont az egyetlen jó válasz: szeptemberben. Ez egy igazán különleges hónap Chilében, nem más miatt, mint a „Fiestas Patrias”, vagyis a „Haza ünnepe”. A másik ismert neve: Dieciocho, vagyis „Tizennyolcadika”, amely leíró név és el is mondja számunkra mikor zajlik az esemény. Zászlóba öltözik ilyenkor az ország Mindenhol zászló Szeptember 18-án ünnepli az egész ország az első chilei kormány megalakulását, ami 1810-ben történt ezen a napon. Mindig kiemelik, hogy nem a függetlenségüket ünneplik, hanem ezt! Visszaolvastam a korábbi blog bejegyzésemet 2018-ból és én is hibásan írtam le anno mi is ...