Latin-Amerikai kalandozás

  Érkezésem utáni pár napot azzal töltöttem, hogy ellátogattam az általam ismert/szeretett helyekre, illetve pár olyan helyre is sikerült eljutnom, ahol még nem jártam korábban. Ez fordítva is igaz, mert végül Valparaiso-ra, Concón-ra és Renaca-ra nem jutott időm. Így utólag durva belegondolnom abba, hogy 19 éjszakát töltöttem el ott és mégis ennyi minden kimaradt. Ennek a magyarázata viszont egészen egyszerű: olyan jól éreztem magamat ott, hogy néha a legjobb program, amit csinálhattam az volt, hogy egyszerűen otthon maradtam és a fogadócsaládommal voltam. Ami a legjobban hiányzott nekem Chiléből az így ki is derült… nem a városok és az utcák voltak, hanem a személyek és a mindennapok. Templom Quilpué-ben Villa Alemana Az első utam Villa Alemana-ba vezetett, ami valljuk be nem rendelkezik túl sok felfedeznivalóval. A neve azt jelenti: „Német falu”, ami sokat elmond arról kik alapították… 1896-ban német és emellett olasz bevándorlók telepedtek le itt. Ma 126.000 fő lakosa van, ...

  Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legjobb időszak arra, hogy meglátogassa Chilét, kétfajta válaszom létezik. Az egyik a józanész szerint diktált: az itteni nyár alatt, vagyis december-február között, mivel ilyenkor van lehetőség délre is látogatni Patagóniába, fürdeni az óceánban (ami nyáron is jéghideg, de kint legalább meleg van) és minden sokkal szebb a jó időben. A szívem szerint, viszont az egyetlen jó válasz: szeptemberben. Ez egy igazán különleges hónap Chilében, nem más miatt, mint a „Fiestas Patrias”, vagyis a „Haza ünnepe”. A másik ismert neve: Dieciocho, vagyis „Tizennyolcadika”, amely leíró név és el is mondja számunkra mikor zajlik az esemény. Zászlóba öltözik ilyenkor az ország Mindenhol zászló Szeptember 18-án ünnepli az egész ország az első chilei kormány megalakulását, ami 1810-ben történt ezen a napon. Mindig kiemelik, hogy nem a függetlenségüket ünneplik, hanem ezt! Visszaolvastam a korábbi blog bejegyzésemet 2018-ból és én is hibásan írtam le anno mi is ...

          Szeptember másodika, a nap, amikor 6 év és 1 hónap után újra útra keltem Santiago de Chilébe. Előző alkalommal 2018 augusztus 2-án indultam el életem akkori legnagyobb kalandjára, az ismeretlen dél-amerikai világba, hogy egy teljesen idegen családdal éljek egy éven keresztül. Mint azt sejteni lehet a mostani visszatérésemből, az az évem csodásan telt el. Megtanulhattam spanyolul, megismerhettem egy teljességgel más életfelfogást és kultúrát, mint amilyen a mienk. Megalapozta a jövőmet a 16 évesen tett tapasztalatom, és ez most nyilvánul meg a leglátványosabban, amikor elindulok a majdnem egy éves kalandozásomra Latin-Amerikába.       Az ötletszikra mindig is bennem volt, majd több mint egy éve fellángolt egy beszélgetés során. Néha kialudt, majdnem elhessegettem, mert tán bolondság? Végül feléledt a tűz, és amikor márciusban megvettem az egyirányú repülőjegyemet Chilébe valóssá vált a korábbi rejtett vágyam, hogy útra keljek és felfe...

Jó pár hónap eltelt a hazatértem óta, most már eléggé visszaszoktam az itteni életbe, bár azt sosem fogom tudni mondani, hogy teljesen visszaszoktam , mert vannak olyan dolgok, amik régen teljesen normálisak voltak, most viszont nem tudok velük mit kezdeni. Ez a mindennapi dolgoktól kezdve az emberek természetén át, mindenben megmutatkozik. Nagyon lezáratlannak éreztem a blogomat és mindenképpen akartam írni legalább még egy bejegyzést, amiben kiírom magamból még mindazt, amit nem osztottam meg. Amit érdekes témának tartottam és sokat is tudtam írni róla, az az iskolai rendszer. A chilei kintlétem elején említettem már pár dolgot, de egy év leforgása alatt jobban beleláttam. Sok mindenben a szubjektív véleményemet is kifejtettem és azt mindenképp meg kell említeni, hogy a legtöbb dolog, amit leírok, az személy szerint az én iskolámra igaz. Más iskolák működése teljesen eltérhet. 1.    Iskolák típusai Az első legfontosabb és legnagyobb különbség az itthoni ...

Az utazásunk utolsó nagy állomása, Patagónia gyöngyszeme, Coyhaique volt. Ez a város több szempontból is gyönyörű élményekkel él bennem, az egyik és legfontosabb, hogy viszontláthattuk Sofiat, a chilei diáklányt, aki egy évig élt velünk. Megismerhettük a családját, hogyan él ő, milyen az iskolája és mindazt, amiről mindig lelkesen mesélt számunkra. Ilyen kilátás fogadott minkett a városba érkezés előtt Repülővel Balmaceda városába érkeztünk, ahol már vártak minket. Az első dolog, amire emlékszem, mikor megérkeztünk, hogy kiléptünk a reptérről és szembe csapott minket az erős szél. Meglepődtünk. Pár héten belül mindenféle időjárásban részünk volt, Chile minden részén. A forró Santiago-i idő után, beléptünk a hűvös Patagóniába. Sofía az anyukájávál várt minket, majd elindultunk Coyhaique-be, ami egy 60.000 fős város, de Patagónia egyik legnagyobbjának számít. Nagy szeretettel fogadtak minket a nagyszülei is, és megismerhettük, hogy milyen sokat és milyen finomat is esz...

A legutóbbi bejegyzésem óra már hazaértem Magyarországra, de ettől függetlenül le fogom írni az eddig kimaradt élményeket. Mindegyikről úgy tudok írni, mintha tegnap történt volna, mert minden egyes ottani pillanatokat leírtam egy naplóba (pontosabban összesen négy darabba, mert az első már októberben betelt). A hazatérésről pedig egy másik bejegyzésben mesélek. Az Atacama-sivatagból megérkeztünk Santiago de Chilebe, ahol csak mi hárman maradtunk, Anyával és Kingával, mert a fogadó családnak haza kellett mennie. Azt kell tudni Chile fővárosáról, hogy körülbelül 6 és fél millió ember él itt, az Andok veszik körbe a várost, aminek elképesztő látványa van. Egy nagyon modern városnak nevezném, a belvárosban történelmi helyeket fedezhetünk fel. Szennyezettsége miatt, a chileiek többsége nem szereti, aminek az oka, hogy hegyek között van es beragad a szmog. Nekem, viszont sikerült belelopnia magát a szívembe a pár alkalommal, amikor eljutottam ide.   Január 29-én délután két óra ...