Latin-Amerikai kalandozás

A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy 1 éve ilyenkor ez még mind csak egy álom volt, most pedig ebben élek. Viszont véget ért a minden tökéletes korszak, megtapasztaltam milyen az igazi honvágy, mikor semmi de semmi nem jó. És kezdek rátalálni az árnyoldalaira is Chilének. Az előző bejegyzésem óta három hét telt el és mostantól kicsit gyakrabban szeretnék posztolni. Az elmúlt három hétben ünnepeltük a fogadó tesóm, Eliecer  és Luciano szülinapját is. Most már én is tudtam énekelni a köszöntésnél, mert annyiszor hallottam már. Rengeteg empanadat ettem, kipróbáltam a piscolat (persze csak mértékkel), ami a chilei alkoholos ital, pisco és cola keveréke. A következő hétvégén pedig családi ebédre hívott meg minket Se ñ ora Evelyn, viszont csak a fogadó anyukám, a barátja és én mentünk, mert a fogadó tesóim és a fogadó apukám elmentek Kolumbiába 10 napra. Nagyon finom volt az ebéd, é...

Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont még sem ért nagyobb kultúrsokk. 1.     Földrengések A címben helyes volt a többes szám, mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem és egy nagyon erős hangra lettem figyelmes és arra, hogy mozog a föld alattam. A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek oda. Mire teljesen leesett, hogy mi is történik már vége is lett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangos egy földrengés. A második pedig másnap reggel a suliban történt. Matekon ülünk és egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes és nem kell ki menni a teremből folytatta az órát. Többen is nézték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon nem igazán vannak földrengések. Nagyon gyakoriak a földrengések itt, az emberek hozzá vannak szok...

Mióta megérkeztem Chilébe nagyon gyorsan történnek az események. Viszont olyan sok történés van, hogy nem 3 hétnek tűnik az ittlétem, hanem több hónapnak. Az első és legfontosabb dolog a család. Kezdünk összeszokni és beállni egy mindennapi kerékvágásba. Az első hétvégén elvittek az óceánhoz Vi ñ a del Mar-ba, amit akkor láttam először életemben. Teljesen más volt a hangulata, mint egy tengernek. Az óceán Vi ñ a del Mar-ban Sárkányeregetés a fogadó tesókkal   Múlt héten pedig Rancagua-ban voltunk, ahol a nagypapa és további rokonok laknak. Az ilyen családi pillanatok az olyanok, amiket sosem tudna az ember egy másik országban kipróbálni, ha csak utazik. Családi vacsora Lo Miranda-ban A második dolog, amiről írni szeretnék az a suli: -         egyenruha hordása kötelező -         az én iskolámban nincs fűtés, ezért mindig fázom, és mindenki kabátban van egész nap -         az órák sokkal laz...

Augusztus 2.-án, csütörtökön eljött a (számomra) várva várt nap, amikor elutazok Chilébe egy évre. Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Az AFS-es önkéntes odaadta a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. Még nem igazán éreztem, hogy tényleg elfogok menni egy évre. 18:30-kor felszállt a gép és 20:30-kor már Párizsban landoltunk. Az utolsó sorban ültem egyedül, szóval volt helyem. Párizsban majdnem 3 órát kellett várjak. A terminált és a kaput könnyen megtaláltam, majd beletörődtem, hogy álmosan egyedül fogok ott ülni. DE egy fiú táskáján megláttam egy AFS-es bilétát, odamentem hozzájuk és kiderült, hogy ők is Chilébe mennek cserediáknak 1 évre. Hárman voltak Finnországból. Később találkoztunk az 5 francia diákkal is. 23:40-kor megkezdődött a beszállás. A gép hátuljában ültem, sajnos nem ablak és nem is folyosó mentén, hanem középen. Az út...

A készülődésem legnehezebb és legstresszesebb része az volt, hogy az utolsó pillanatokig nem volt fogadócsaládom. Nem olyan jó érzés, hogy nem tudod, hol fogod tölteni az elkövetkezendő egy évedet 13.000 km-re az otthonodtól. Plusz mindenki ezt kérdezgeti tőled és csak annyit tudsz válaszolni, hogy „Sajnos még nem tudom hol leszek”. De azt is elmondhatom, hogy annál nincs jobb érzés mikor végre meglátod a jövendőbeli családodat. Bár ezt a pillanatot nem a Külügyminisztérium várótermében terveztem, ahol nem volt wifi és Anyukám mobil netének imádkoztam, hogy betöltse az oldalt. Minden valóra vált, amire csak vágytam: 3 fogadótesóm lesz, nagyon szép helyen, közel a fővároshoz és pár nagyobb városhoz, 20 percre az óceántól.  Most már még nagyobb izgalommal készülhetek a kevesebb, mint egy hét múlva esedékes kiutazásomra. A következő nagy feladatok az ajándékvásárlás és a pakolás.

2018.06.30-07.01. UTAZÁS Pénteken fél hét körül indultunk el Budapestre. Út közben elég nagy dolog történt, mert megtaláltam magamat az AFS Valparaíso oldalán, viszont bolgár zászlóval. DE mivel azon kívül egyszerűen minden stimmelt, valószínűsítem, hogy én lehetek az. Valparaíso/Vi ñ a del Mar és körzete, ahova elméletben kerülhetek így és fantasztikus lenne. (UPDATE: Igen, az én vagyok az oldalon, kicseréltek magyar zászlóra, de ez még nem biztosíték, hogy oda megyek. UPDATE2: De, oda megyek. 20 percre Vi ña del Mar-tól. )  Apival Kinga kolijához mentünk. A gubanc csak az volt, hogy nem volt egy darab vendégkártya sem, így nem tudtunk bemenni. Várakozni kellett, de nagyon fáradt voltam és csak aludni szerettem volna. Szerencsére fél óra múlva leadtak egy pár vendégkártyát és fel tudtunk menni aludni. SZOMBAT Reggel 10-kor volt a Keletinél a találkozó és fél 11-kor indultunk el Dobogókőre. Már a buszozás is egy igazi élmény volt és megkaptuk a Nametag-et, ami az egyik k...

Sokan megkérdezik, hogy miért pont Chilét választottam. Erre több okot is fel tudnék sorolni, de nehéz egy ilyen kérdésre egyszerűen választ adni. Kezdjük ott, hogy Chile volt a legeslegelső célom, mikor elkezdett körvonalazódni, hogy cserediáknak menjek. Viszont ezután egy hosszú utat bejártam, hogy ugyanide visszajussak. Pár hétig Németországba akartam menni, hogy a németet megtanuljam. Majd Oroszországba szerettem bele és sok hónapon át biztos voltam benne, hogy oda megyek. Ezután jött a Costa Ricás időszakom, majd újra Oroszország. Végül visszatértem Chiléhez. A Kiválasztáson kicsit meginogtam, mert olyan jókat mondtak Mexikóról, hogy majdnem beírtam elsőnek. De szerencsére nem tettem, mert rájöttem, hogy Chile az a hely, ahova a kezdetektől vágyok a lelkem mélyén. Az okok között mindenképp megemlíteném, hogy rokonok között vannak, akik ott éltek és csak jót mondtak Chiléről. Nagyon sokat hallottam már régebben is róla. De talán ami a legnagyobb hatás volt, hogy fogadtunk egy...